Velem van a hiba? Hogy tudnék túljutni rajta?
Az az igazság, hogy anyukámmal sose volt valami jó viszonyom, el is költöztem otthonról, amint lehetőségem volt rá (megkeseredett, mondjuk nehéz élete volt, de ez nem lehetett ok rá, hogy apámmal együtt szinkronba verjen). Szóval pár év kihagyás után, amint rendeződött az életem, meg már öreg, újra találkozgatunk néha (nem gyakran, mert 250kmre lakik, hozzateszem, én nem megyek, mindig ő jön, szóval próbálkozik, én is próbálok kedves lenni vele).
Kilenc hetes voltam, amikor mutattam neki interneten, hogy hol tart a baba fejlődése, és valamelyik képen ikrek voltak. Mondtam neki, hogy a párom is, és én is örülnénk, ha ikrek lennének, bár egynek is nagyon örülnénk, csak egészséges legyen. Erre ő rákezdte, hogy "imádkozok a jóistenhez majd minden nap, hogyha ikrek lennének, hogy az egyik menjen el". Első reakciómban megmutattam hol az ajtó, aztán vettem egy mély levegőt, és próbáltam elmagyarázni neki, hogy ilyet mondani igencsak durva és gonosz dolog. Aztán rákezdte, hogy így is nehéz, ő csak azért mondja, mert rám gondol, és csak velem törődik. Könyörgöm, ha magammal törődnék, nem szülnék gyereket, a kismama a boldog második, az első a gyerek, de ezt nemigen fogta fel, és utána is hajtogatta.
Az a baj, hogy időről időre eszembe jut, hogy mit kívánt nekem az én édesanyám, és nagyon elszomorodok, és tudom, hogy kevés az esély az ikrekre (egy a nyolcvanhoz, százhoz), de mindig eszembe jut mit mondott. Általában, amikor "simán szídott", az lepattant rólam, és lepattan most is, de ez nem. És most három hét után megint meglátogatott, és érzem, hogy ingerültebb vagyok vele, és nem tudok vele olyan őszintén kedves lenni, jópofizni meg nem szoktam, és ő nem érti, mert ő megtesz mindent, és tudom, csak ő.. szóval ő ilyen. Ezt dobta a gép, próbálom mondani, hogy nem tehet róla, de valahogy nem tudok rajta túljutni. Kérlek mondjátok, hogy ez nem durva, kismamás érzékenység, vagy bármi nyugtatót. Én alapból is elég érzékeny, és törékeny vagyok, és jól viselem a terhességet is szerintem (azt mondogatom amikor rosszul vagyok (sajnos szinte non stop), hogy legalább érzem, hogy ottvan bennem, és változik, és fejlődik,de ezen a dolgon nem tudok tuljutni. :(
válasza:
válasza: válasza: válasza:Szia!
Hát nem is nagyon jutok szóhoz....
Borzasztóan sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy, nem könnyű dolog, amikor az embert pont a családja bántja. Arra amit anyukád mondott az ikrekkel kapcsolatban egyszerűen nincsen szó.....
Ahogy elképzelem a gyerekkorodat nem csodálkozom rajta, hogy érzékenyebb vagy, hiszen ahogy olvasom szeretetből nem sok jutott. Talán értékelni kéne, hogy próbálkozik helyre hozni a dolgokat, de ezzel a hozzáállással nem hiszem, hogy menni fog.
Okos tanácsot ebben a helyzetben nem lehet adni, de szerintem próbálj meg vele leülni és elmondani neki, hogy ha helyre akarja hozni (amit szerintem nem lehet pár látogatással), akkor pár dolgot nem árt ha szem előtt tart. Neked megvan a saját életed, a pároddal akit gondolom nagyon szeretsz, és most értetek el oda, hogy saját családot alapítotok. Biztos, hogy a terhesség miatt is más lelki állapotban vagy (érzékenyebb) és ezt mind anyukádnak, mind a párodnak fegyelembe kell venni. Ha erre nem képes, akkor talán nincs is szükség rá, hogy 3-4 hetente meglátogasson és idegesítsen, vagy megbántson.
Én szerencsés vagyok, együtt élünk anyukámmal és nagyon jó a viszonyunk. Végig segíti a terhességem, tanácsokat ad, amiket persze ha akarok megfogadok, ha akarok nem. Anyósommal már más a helyzet, mert Ő erölteti az igazát, de a párom is és én is úgy döntöttünk, kevesebbet találkozunk vele és kész.
Száz szónak is egy a vége, beszélj vele (akár úgy, hogy a párod is jelen van) és ha nem érti meg akkor mond el te mit érzel, hogy gondolod, mert ha most engedsz neki, akkor később a gyerekneveléssel is ugyan ez lesz a helyzet.
Kívánok neked nagyon sok erőt és kitartást, na meg persze egy egészséges és nagyon szép babócát :):):)
23 hetes kismami
válasza:Én biztosan nem szólnék többet anyámhoz, ha ilyeneket mond nekem. Nem is értem , miért ragaszkodsz hozzá. Oké, az anyád. De biólógiai anyádon kívül mit adott neked? Verést, bántást, lelki stresszt. Kell ez neked?
És nem félted tőle a babád? Ha egszer elviszi hétvégére, őt is megvei?
Én nem hagynám...
Az ilyen ember nem érdemli meg, hogy lássa az unokáját...
Köszönöm a választ. Hát próbáltam vele megbeszélni, nem érti meg (agyilag nem fogja fel, őt nem igy nevelték), nem rosszindulatból mondja,hanem mert így gondolja (melyik a rosszabb??).
Azt megfogadtam, hogy csak akkor lehet együtt a gyerekkel, ha én is jelen vagyok.
Az a baj, hogy tényleg nehéz élete volt, és senkije sincs igazán, és elég ritkán találkozunk, és utalom ha sir, és azért mégis a kedvemert utazik x orát a magyar államvasutakon, meg tényleg szeret (ez a legszornyubb, mert ha nem szeretne, hagynam a francba), csak.. nehez.
és nem vagyok benne biztos, hogy nem azert "fujom fel" a dolgokat, mert a szokasosnal is erzekenyebb vagyok. meg nekem tenyleg itt a parom, aki mellettem van, neki meg tenyleg senkije sincs, és ha más nem, én tudom, hogy milyen, amikor nincs az embernek senkije. Én nem tudok neki valaki lenni, de az illuziojat meg tudom adni.. nem tudom mennyire ertheto, vagy csunya igy kimondva. :(
válasza:Szia! Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy. Elképzelni sem tudom, mi vihet rá egy anyát, hogy ilyeneket mondjon....
Én alapvetőn mindig azt szoktam tanácsolni (ahogy pár kismama már írta is előttem), hogy a helyesen időzített kommunikáció nagyon sok mindent megold. A másik, hogy a család szentségében is hiszek. DE nem minden áron!
A leveledből tényleg kitűnik, hogy mély érzésű, érzékeny ember vagy, akinek a szeretet nagyon fontos. De én még ilyet nem hallottam, hogy valaki ilyet mondjon a lányának, hogy inkább fojtottalak volna meg. Erre az emberre mondod azt, hogy szeret Téged??? Nem lehet, hogy mára már csak Te maradtál neki és ezért kapaszkodik beléd, de ennek szerintem semmi köze a szeretethez, ez érdek, hogy valaki foglalkozzon vele. Egy szó mint száz, igen lesújtó véleménnyel vagyok anyukádról. Ráadásul még vert is.... Tényleg nem lehet erre szavakat találni... Én biztos nem erőltetném ebben az esetben a kontaktus fennatrtását, legyen szó az édesanyádról is. Kívánom Neked, hogy légy nagyon boldog a pároddal és a kisbabáddal, vigyázz rá nagyon!!!
válasza:"Hát próbáltam vele megbeszélni, nem érti meg (agyilag nem fogja fel, őt nem igy nevelték), nem rosszindulatból mondja,hanem mert így gondolja (melyik a rosszabb??)."
ez a rosszabb, mert a rosszindulatot le lehet küzdeni, de megérteni a dolgokat nehezebb.
"Az a baj, hogy tényleg nehéz élete volt, és senkije sincs igazán, és elég ritkán találkozunk, és utalom ha sir, és azért mégis a kedvemert utazik x orát a magyar államvasutakon, meg tényleg szeret (ez a legszornyubb, mert ha nem szeretne, hagynam a francba), csak.. nehez."
oké, szar ügy, nehéz élete volt. de ez feljogositja arra, hogy esetlegesen az unokáját bántsa, vagy terrorizálja? gondolj csak bele, együtt van az unokájával, a gyereked lever valamit, összetörik, anuykád száján meg kicsúszik egy ilyen kedves mondat, hogy inkább folytott volna meg anyád a gyerekágyban... ki tudja, ezzel milyen törést lehet okozni egy gyerekben.
szép dolog, hogy próbálod a kapcsolatot tartani az anyukáddal, de neked most a gyereke(i)dnek kéne az elsőnek lenni(ük).
válasza:Én még maximum annyit tudok elképzelni, hogy az anyukád nem tud mit kezdeni bizonyos helyzetekkel és véletlenül olyat mond, amit nem úgy gondol.
Ezt onnan gondolom, hogy Apukám ilyen fajta, ha valami nagyobb dolog történik zavarba jön és mond egy oltári nagy hülyeséget, ami félreérthető. Ezzel mindig megbánt. Vannak emberek, akik nem tudják magukat kontrollálni, lehet, hogy Anyukád ezzel csak azt akarta mondani, hogy elsőre egy gyerek is nehéz, nemhogy kettő.
Csak találgatok.
De a verés kérdésre már nincs ötletem, hála Istennek, sose fordult nálunk elő ilyesmi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!