Eloszor szulo kismamik van aki fel a szulestol? Es akik mar szultek tenyleg olyan fajdalmas?

3x szültem.

A vajúdás sokkal rosszabb,mint a szülés.

Nekem anyukám azt mondta (neki a Mamám mondta) hogy amikor már azt hiszed hogy nem bírod tovább...na akkor lesz meg a baba...van benne valami, bááár, szerintem minden egyes fájás kivesz az emberből, ugyan annyit vissza is ad, hiszen egyel közelebb kerülsz a picihez.

A gátmetszést, hallhatod, de nem fogod érezni, mert fájásközben csinálják (ebből is ki lehet sakkozni,mennyire fáj egy fájás)

Hasonlítani semmihez nem lehet.

Amit én javasolnék:

Szülés közben NE vegyél homeós cuccokat, MERT előtte-utána X ideig nem ehetsz (szülőcukrot, csokit lehet) -ihatsz

Az első gyereknél homeóztam (nagy divat volt 8 éve) 12 órát vajúdtam.

A 2. gyereknél többet jelentett 2 korty víz! :)

Amúgy nagyobb a füstje,mint a lángja...ha kkor nagyon is "belehalsz" amikor már hallod a hangját semmi, de SEMMI fájdalmat nem érzel!

Mintha elvágták volna....

Nyugi!

Utolsó vagyok!

2. babám 50 perc alatt született, úgy hogy foghattam végig a fejét ...

Igazuk van az előttem szólóknak, egy jó szülésznő aranyat ér!

Nem mindegyik engedte ezt volna meg :)

Persze, nagyon fáj, de mivel periodikusan fáj, így nem annyira kimerítő, mint egy konstans fogfájás vagy vesegörcs. Én anno egyszer majdnem túladagoltam magam fájdalomcsillapítóval, mert vesegörccsel ébredtem és annyira fájt, hogy az se érdekelt, ha gyógyszermérgezést kapok, csak múljon el.

A vajúdás nekem nem volt olyan vészes, valamiért a hasi, tompa fájdalmakat jobban bírom. Fájt, de közben lekapcsolt az agyam - talán még a régi küzdősportos fájdalomtréningnek köszönhetően.

Viszont mivel éjszakába nyúlt az egész és már este is fáradt voltam, a végére rohadtul kimerültem. Mondták, hogy nyomjak, nekem állítólag kékült a fejem, ordítottak, hogy ne a fejembe nyomjak, mert agyvérzést fogok kapni... de rendesen levegőt venni se hagytak időt.

Végül vákuum lett fájásgyengeség (vagy én voltam már gyenge, fene tudja) és medencecsontban elakadt fej miatt. Ott már csak baromi erős feszítést és székelési ingert éreztem, mintha életem legdurvább szorulása jönne ki. Repedt is minden, de fájdalmat már nem éreztem.

Ami viszont tényleg a nabazzeg kategória, az a méhlepény kézzel tépkedése. Ahhoz képest a szülés csiklandozás volt.

Ez nagyon egyéni, hogy kinek mennyire fáj. Nekem az első nyolc óra például szinte egyáltalán nem fájt. Aztán megrepesztették a burkot, és akkor beindultak az igazi fájások. Tényleg nagyon fáj, nekem a kitolás volt a legfájdalmasabb, egyrészt nem volt rövid, másrészt nagy babát szültem. A gátmetszést éreztem, de az egy tompa kis csípés a fájásokhoz képest. A varrást nem is éreztem, előtte az érzéstelenítés igen, de az megint egy elhanyagolható fájdalom.

Szerintem nagyon izgalmas dolog szülni, nekem nagyon szép élmény is volt (persze csak utólag) a hatalmas fájdalmak ellenére is.

Egyetértek azzal a hozzászólóval aki szerint a hetekig nemalvás keményebb, mint a szülés. (Legalábbis ami az én szülésemet és az én nemalvásomat illeti, mert ez is lehet nagyon változó).

Könnyű szülést!

Egy hete szültem. Egy hét túlhordással, indításos szülést kezdeményeztek!

Hajnal 6-kor kezdtük, este 19-ig vajúdtam, este 20:45-re született a baba.

Én azt gondolom, erre nem lehet felkészülni. A vajúdás mellett is eltörpült minden, amit addig fájdalomnak éltem meg (pl menzesz), de a 2 óra toló fájások...azt még az ellenségemnek sem kívánom!! :S

Utána valóban minden el is szállt...mindenre emlékszem, de a Kislányom a Mindenem! :) Természetes úton szültem meg végül 4,1 kg-val :)

Ő az Életem!

Bármikor újra csinálnám.