Nagyon magam alatt vagyok, jól jönne pár jó tanács, vagy pozitív tapasztalat?

Egyébként fel tudnátok nevelni még egy gyereket? Írod, hogy neked nincs munkád. De ez nem tudom, mit jelent. Van ahol csak az egyik fél dolgozik és szépen megélnek. Van ahol mindkettő és még sincs semmijük.

Megértem, hogy félsz, de én arra gondolnék, hogy minden terhesség más, ezért ez biztosan nem lesz olyan nehéz, mint a korábbi, és ennyi rossz nem történhet már veled minden terhesség alatt.

Ha te nem szeretnéd, és az anyagiak és egyéb körülmények sem adottak, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy megtartjátok-e. Persze ha a férjed szeretné, akkor lehet, hogy nehéz lenne ezt felhozni.

A babavárás és szülés feldolgozása kell, hogy az első legyen. Szerintem szeretnéd azt a babát,csak a múlt rossz tapasztalatai miatt a várandósságot nem akarod. Ismered a perinatus alapítványt? Felkészítéssel, múlt rossz emlékeinek feldolgozásával is foglalkoznak, érdemes segítséget kérni a feldolgozáshoz. Ajánlom Bálint Sándor doktorurat is, pszichoterapeuta (amellett hogy a természetes szülést támogató szülész-nőgyógyász volt évtizedeken át). Keress segítséget és formáld a rossz érzéseket csodálatos élményekké a jövőben! Gyógyító lehet egy szép várandósság és szülés egy rettenetes élmény után!

(Mondom mindezt úgy, hogy én is a feldolgozás szakaszában tartok, és a második babával próbálkozunk. De tudom, hogy lehet ez szép élmény, és meg akarom élni az életemben! Hiszem, hogy csodálatos lesz, csak merni kell vállalni a félelmeket, feldolgozni ami történt!)

Kérd mentálhigiénés szakember segítségét.

Én az első szülés után kerültem nagyon mély gyermekágyi depresszióba (pszichiáter kezelt, szóval nem elnagyolt hisztiről beszélünk).

Nem is tudtam azonnal rászánni magam a köv. gyerekre, 5 év lesz a két fiú között.

Mot 29 hetes vagyok a kisöcsivel, a terhesség elején is jártam pszichológushoz, és megelőző jelleggel a szülés előtt is elmegyek 4-5 alkalommal.

Rettegek a program. császártól (az első egy rémálom volt, az váltotta ki a depressziót), és igen, tartok az esetleges újabb depressziótól is.

Az első terhességem egy álom volt, mot a 18. hétig egy pokol: tüdőgyulladás, arcüreg- és középfül-gyulladás (két antibio kúra), nem hallottam egy hónapig a bal fülemre, illetve részleges ízlelés- és szaglás-vesztésem volt.

Ebbe is segített a pszichológus, rengeteg jó technikát tanított arra, hogy hogyan tegyem magam gyorsan túl ezeken a rossz tapasztalatokon.

Nekem is ezt tanácsolnám.

Én biztosan nem vetetném el ezt a babát, inkább azt programozd magadnak, hogy minden rendben lesz.

3. vagyok.

Igen, és is jártam kineziológushoz (terhességek előtt is, az első babára 3,5 évet vártunk), illetve gyerekorvost is úgy választottam, hogy képzett homeopata legyen, mindig is nyitott voltam a természetes gyógymódokra.

A gyerekorvos is végül nagyon sokat segített a depresszió leküzdésében.

3-as vagyok, és 9-essel maximálisan egyetértek.

Igen, sokat segített, de ez egy elég hosszú folyamat, egy 2 órás üléstől ne várj csodát, sőt átmeneti állapot-rosszabodás is bekövetkezhet, mielőtt a javulás utára lépsz. És valóban, a legtöbbet magaddal kell dolgoznod magadon, a kineziológus terelget, és fogja közben a kezedet.

Akihez én jártam, ő foglalkozik Bach-virágterápiával is, ami szintén remek dolog (én is használom a homeopátia mellett).