Vannak itt olyan hölgyek rajtam kívül, akik szintén úgy érezték a szülés után, hogy egész hátralévő életükben tudnák hanyagolni a szeretkezést?

Abszolút nem éreztem így, szóval bennem nem találsz sorstársa. Nekem is az időm nagy részét közvetlenül szülés után a kisfiam tette ki, nyilván jóval kevesebbet is voltunk együtt a férjemmel, de ez nem jelentette azt, hogy ne vágytam volna rá.

Inkább csak tanácsként mondom, hogy valamilyen szinten teljesen normális, hogy így érzel, hisz a tested most egy nagyon fontos dolgon esett át, plusz még a hormonok is közrejátszanak, de soha ne felejtsd el, hogy attól, mert anya lettél, még nem szűntél meg nőnek lenni és a párod számára létezni!

Próbáljatok meg kicsit kikapcsolódni és élvezzétek egymás társaságát!

Mert ez hosszútávon nagyon nem tesz jót egy kapcsolatnak! És mondom ezt nőként!

Én bekaptam több komplikációt is, így szó szerint háborús állapotok voltak az alvázamon, ülni se tudtam hetekig. A kórházba több orvos bejött megnézni, olyan állatorvosi lónak számítottam. Gyakorlatilag traumás sérülés a hüvelyben és a végbél környékén.

Szóval az első hetek nekem eleve arról szóltak, hogy segítséggel mentem ki a mosdóba, egyébként feküdtem hanyatt és dobáltam be a fájdalomcsillapítókat.

Aztán a 6 hetes kontrollra jobban egészen rendbejöttem és érdekes módon nem is fájt az első együttlét, pedig végigvarrták a hüvelyemet. A visszaszűkülés volt pár hónap, elsőre még két néger vendég is befért volna a férjem mellé :)