Szerintetek a 14. héten biztonságban van már a babám? Megnyugodhatok?

Mindig van esèlye , ha ezen agyalsz sohasem leszel nyugodt...

Sajnos esélye mindig van, de valóban ilyenkor már jóval kevesebb. Igen, megnyugodhatsz!

Én a 24. hetet vártam, hogy betöltsük, mert akkor már kötelessége minden orvosnak mindent megtenni azért, hogy életben maradjon a gyerek. Aztán a 30. hetet vártam, mert onnantól kezdve már szinte maradandó károsodás nélkül megúszható a koraszülés. Aztán a 37. hetet vártam, hogy ne legyen koraszülött. Végül az lett, de csak kicsivel. :) Semmi gond nincsen hála Istennek vele. Csak pozitívan!

Kisebb az esélye, de sosem zárható. De ha így csinálod végig a 9 hónapot akkor kb megőrülsz a végére, pedig csak akkor kezdődhet az igazi aggódás :)

Innentől kezdve sosem nyugodhatsz meg. Mindig az Ő életéért fogsz reszketni. 1-5-10 és 50 év múlva is, ha megéred. Ez az anyaság.

és azt tényleg igaz, hogy a gyerek születése után sem szűnik meg az aggodalom, de mindent tudni kell helyre rakni. Nálunk a szülés után a 6. héten derült ki, hogy gondok vannak a fiam veséjével. Hidegzuhanyként ért, amikor hirtelen kórházba kerültünk, egy hétig ment neki az infúzió, vizsgálatok jöttek és közölték, hogy van egy veleszületett vese fejlődési rendellenessége. Jelenleg is gyógyszerezik, hamarosan műteni fogják. Aztán, a gyerekorvos egy ellenőrzés kapcsán kiszűrte, hogy szívzöreje van a gyereknek. Mondta is, hogy ne aggódjak, nem lesz baj, ez sok babának van, majd kinövi, de azért menjünk el kardiológiára, vizsgálják meg, hogy mi okozza. Gondoltam, a terhesség alatti UH-kon úgy sem látszott semmi, biztos nem is lesz gond. Aztán kiderült, hogy a szíve sem úgy fejlődött ahogy kellett volna. Hiába a sok genetikai uh, nem vették észre, hogy aortaszűkülete van és vmi membrán is akadályozza a vér útját. Ismét hidegzuhany: műteni kell, aortabillentyű csere szükséges. A műtét után élete végéig szedheti a fiam a vérhígítót, nem sportolhat, nem végezhet fizikai munkát, nem járhat uszodába, kerülni kell minden fertőzésforrást és x évente műtét. Már belenyugodtam, hogy a fél gyerekkorát a kórházban fogja tölteni. Én legbelül nagyon aggódom, de, ha ez az aggódás töltené ki a napok minden egyes percét, akkor soha nem lennénk boldogok. Én pedig elhatároztam, hogy azok leszünk. Mindenben próbálunk pozitív dolgokat keresni. Jártunk már pár gyermekkórházban. Tudom, hogy másnak ezerszer keményebb életet szánt a sors és nincs okom panaszkodni. Nem is azért írtam le ez neked, mert sajnáltatni akarom magunkat, vagy ilyesmi, mert nem is lenne rá szükségünk. Azért írtam le neked ezt, hogy állj pozitívan a dolgokhoz. Most már anya vagy, akinek az a dolga, hogy a lehető legboldogabb emberré tegye a gyerekét, de ez csak úgy megy, ha te sem őrlődsz. Ezért örülök, hogy azt írtad, nem idegeskedsz annyira. Ne is tedd! Azt a boldogságot amit pedig a gyereked fog majd adni neked, éld át teljes szívedből! :)