Mit gondoltok, folytassam így a munkát? Józanul gondolkodó kívülállók véleményére lenne szükségem.

Elbizonytalanodtam, fogalmam sincs, hogyan tovább. Szeretném hideg fejjel gondolkodó kívülállók véleményét kikérni. 29. hétben járó kismama vagyok. Pincérként dolgozom, napi 4 órában, nagyon szeretem csinálni. Már csak azért is, mert társaságban vagyok, és nem itthon tökegyedül. (A barátnőim és a családom tőlem 500 km-re, a férjem napközben dolgozik). A főnökasszonyom nagyon aranyos, amolyan pótanyukám, és amennyire lehet, vigyáz rá, hogy ne érjen engem túl nagy terhelés. Elég mozgékony vagyok, még le tudok hajolni, ha leguggolok, könnyedén fel tudok állni, úszom, hastáncolok, vezetni tanulok, szakdolgozatot írok, szóval elég aktívan telik a babavárás, és összességében jól érzem magam. DE. Nagyjából 2 óra munka után úgy fáj a derekam, hogy alig bírok menni. Fél óránként ki kell mennem vécére. (Ez elég kellemetlen, amikor várnak rám a vendégek) Egyre ügyetlenebb vagyok, egyre nehezebb koordinálni a mozgásomat. És egyre jobban fáj a derekam, egyre nehezebben bírom a tempót, ha többen vannak. Az utolsó momentum a mai napon az volt, hogy elestem. Szerencsére a pocakomat nem érte ütés, a térdemre meg a könyökömre estem. Azóta sem érzek semmi különöset, a szokásos kis pocakkeményedéseken és derékfájáson kívül. Felhívtam az orvosomat, holnapra berendelt, hogy azért megnézze, biztosan minden rendben van-e. (Amúgyis aktuális lenne lassan a következő látogatás) Felmerült bennem a gondolat, hogy talán nem kellene a munkát tovább erőltetni, és inkább kiíratnám magam. Még 3 hetem lenne dolgozni, (Ahol élek, a várható szülés előtt 8 héttel már nem szabad dolgozni) ahogy néztem a naptárunkat, egyre sűrűsödő céges rendezvényekkel, ami átlag 40-50 ember kiszolgálását jelenti, és húzós vasárnapokkal. Persze nem egyedül vagyok erre, de ha pörgés van, akkor nem nagyon tudok leülni pl. egy pocakkeményedésnél. Szóval, az eszem azt mondja, hogy itt az ideje letenni a lantot, de a szívem (és a büszkeségem...hogy ÉN nem bírok valamit végigcsinálni...na neeee) húzna a csapatba, a vendégek közé. Holnap természetesen kikérem az orvos véleményét, mert nyilván az a legfontosabb, hogy az egészségünk rendben legyen. Érdekelne, hogy elfogulatlanul gondolkodó kívülállók mit mondanak erre a helyzetre.