A férfiaknak miért jutott ilyen kevés dolog a terhesség alatt?

Nem minden férfi tudja elviselni,hogy látja vajúdás közben szenvedni a feleségét,barátnőjét,élettársát,mivel tudja,hogy az Ő jelenléte ezeket a fájdalmakat nem csillapítja,és sokan ugy gondolkodnak közülük hogy nem sok értelme van bemenni(Férfi felfogás).Főleg ha megnyugtatni sem tudja, a kismama ugy is érezheti hogy csak útban van, olyankor egy nő szerintem a maga érzéseivel van elfoglalva (Szerintem!) mert közben nem igen tud másra figyelni és persze ezért megint a pasi a hibás.Nem tudhatod hogy abban a helyzetben hogy fogsz majd gondolkodni mire lesz erőd figyelni.

5. válaszolónak:

Ha valakinek nem megy be a párja a szülőszobára szerintem meg lehet érteni,ha velem nem jönne be nem hisztiznék miatta,az anyukám is szívesen bejönne velem vagy bármely családtagom.Ha pedig már most tudod hogy szülés után is csak a "tiszta" részből fogja kivenni a részét az már rég rossz...nem szabad hagyni ha már meg tudta "csinálni" akkor tudjon gondoskodni is róla.

kispapa vagyok: a vajúdásnál természetesen ott leszek, megpróbálok mindenben segíteni a feleségemnek, de a kitolási szakasztól viszolygok.

már a kifejezés is furcsa-kitolás- olyan, mintha egy bányászati szakkifejezés lenne.

Igazából ott érezhetünk egy kis igazságtalanságot, hogy a nő nem döntheti el, mennyit vállal el a terhességből, meg hogy csak a szép, tiszta részeket vállalja-e el. Nekünk végig ott kell lenni, kihordani, megszülni, ápolni. A férfi dönt, hogy mennyi terhet akar átvállalni. Lekopogom, az én párom nagyon sokat segít nekem. Rengeteget dolgozik, átrendezte velem a lakást a nyáron, hogy legyen hely a bútoroknak, állandóan támogat lelkileg, és jobban szeret, mint eddig. A kitolási szakasztól viszont ő is viszolyog:) azt mondta, benn lesz velem, fogja a kezem, de nem bírna odanézni, mert elájulna tuti:D ezért nem is lehet haragudni.

Azokat a pasikat viszont elítélem, akik csak "odacsinálják" a gyereket, aztán "letojják" a párjukat. Nincs ennél gusztustalanabb a földön! És sajnos tudom, hogy ilyen is nagyon sok van, bár szüleim nem váltak el és együtt éltek felnőttkoromig, gyakorlatilag én is apa nélkül nőttem fel, mert a 20 év alatt még orvoshoz sem vitt el egyszer sem, mindent anyám csinált... Ha valaki esetleg ebben a cipőben jár, próbáljon meg abba belegondolni, hogy a felelősség, a család építése szépíti meg az emberi életet, akár férfi, akár nő valaki, ettől leszünk boldogok, büszkék, hogy megcsináltuk. A felelőtlen pasik ezt sosem élhetik át, értelmetlen az életük! És még valami: a gyerek tudni fogja, ki foglalkozott vele többet, ki nevelte-szerette a nehéz helyzetekben is! És később nem a hanyag szülő kap tőle szeretetet, hanem aki mindvégig ott volt mellette! Én például már nem is tartom a kapcsolatot az apámmal, mert tudom, hogy csak egy nyűg voltam neki gyerekkoromban. Anyám viszont máig a legjobb barátnőm!