Van itt olyan aki végig aggódta a terhességét és nem lett semmi baj rendben kihordta a babát? 26 hkm.

Nekem cicám és rágcsálóim voltak, terhesen is nekem kellett takarítanom, mert a párom nem jól csinálta :D

Jártam az állatorvost, a nőgyógyászt, a háziorvost és mindig nyugtattak, hogy semmi de semmi bajom nem lesz. Olvastam a netet halomra, hogy betegek leszünk-e, mert minidg paráztattak a munkatársak, a barátnőm a hülye kérdéseikkel, én meg rohantam az állatorvoshoz ha tüsszentett a macskám. Az állatorvosunk lett a pszichológusom a terhesség idejére, mert mindig akadt egy két ember, aki rémeket látott és nekem meg mindennek utána kellett járnom, hogy meg tudjam védeni (meg nyugtatni) magamat. Aztán ez lecsengett és elkezdtek zaklatni az őssejtesek. A vége felé a genetikát kellett tanulnom, hogy megnyugodjak, annyira zaklatott, hogy beteg gyerekre kell készülnöm, minidig mindenhol a bajt keresték és hívták fel a figyelmemet rá. Elegem lett, elhajtottam mindenkit és akkor már a babám rendben volt, de közelgett a szülés. Hááát. Nem részletezem, mennyi problémát álmodtam össze a szülésről. Az egész olyan gyorsan zajlott szerencsére, hogy időm sem volt azzal foglalkozni, hogy akkor mi milyen komplikációnak a jele lehet.

Nekünk kutya bajunk, de a cicám már elaludt azóta :(