Régóta depresszióval, kisebbrendűséggel küzdök. Van akin segített a terhesség, a baba?

Én egy boldog kismama vagyok. Csak gondoltam leírom, ha már gyűlölsz minket. Hidd el, sokan vagyunk.

Mi,a férjemmel(mert hogy van olyanom is) nagyon sokat vártunk a második kisfiunkra.

Az első kisfiammal 20 évesen lettem terhes. Amikor megszületett,az "apja" lelépett. Ott maradtam egyedül,20 évesen egy pici gyerekkel. Természetesen volt segítségem, a szüleim, és ebből a szempontból, én a szerencsésebbek közé tartoztam. Eleinte kergetett engem is a depresszió, de sosem gyűlöltem senkit azért, mert férje van, vagy párja, és mert boldog. Persze, fontos tudni, hogy életem legszebb, és legjobb része volt a kisfiam születése. És el sem tudnám képzelni nélküle az életemet. Boldoggá tett, hogy van, hogy megkaptam. De ahogy elnézlek Téged,hát, meg kell mondjam, nem azt sugallod, hogy azért hozod világra a gyermekedet, mert vágysz rá, hanem önzőségből, mert hátha jobb lesz. Ha depressziós vagy, akkor milyen anya lesz belőled? Ha utálod, sőt! Gyűlölöd a boldog kismamákat, akkor a gyermekedet is gyűlölni fogod? Mert nem kívánt lett? Vagy mert lelépett az apja? (Bár utóbbit nem tudni, mert nem vagy eléggé egyértelmű.)

Egy gyermeket szeretni kell, és felelősséget kell vállalni iránta. És még sorolhatnám, de fölösleges. Miért utálod magad? Ezt nem értem. Mindegy.

Érdekesen gondolkodsz, az biztos.

Kinek kell egy terhes nő? Nos, biztos hogy nem sok embernek, de talán most nem is ezen kellene járjon az eszed, hanem a babádon. Sokan összetennék a két kezüket, hogy sikerül teherbe esniük. De Te nem nagyon örülsz neki.

Nem kell mindent olyan negatívan látni. Én is észhez tértem. 3 évig "egyedül" neveltem a kisfiamat, aztán jött a mostani férjem. Én is azt gondoltam, hogy kinek kellek majd, egy pici gyermekkel? És mi lett belőle? Összeházasodtunk, örökbe fogadta a kisfiamat, és most várjuk a tesót. Boldogok vagyunk. És nem kapartam, hogy jöjjön már valaki, nem utáltam senkit. Csak türelmes voltam. Közhely, de az idő majd rendbe hozza. Ha nálad nem, akkor keress fel egy orvost, mert nem biztos hogy jó vége lesz, pláne ha meg is szülöd a babát.

Üdv, és minden jót!

33 hetes.

Apuka, férj és férfi vagyok. Előre elnézést kérek, ha picit bántó leszek. Szándékos. Ahogy a szavaidból kiveszem, a baba azért lett, mert pszichés problémáid voltak. Én mondjuk orvoshoz fordultam volna a problémámmal és nem egy új életet teszek tönkre, már születése előtt. Te be vagy savanyodva, és mellé még tojva is. Ne félj, az élet nem fog elszaladni, mert ha most mondjuk 30 éves is lennél, még mindig van hátra legalább mégegyszer ennyi. Hidd el, minden zsák megtalálja a foltját. Azt mondjuk én is megkérdezném, ha annyira nem akadt senki, akkor hogy jött össze a baba? Sok nőt ismerek, akik ugyanebben a cipőben járnak, de Ők ezért nem gyűlölnek senkit. Járják a saját utukat, és hidd el, mindig akad nekik valami, valaki. Több férfival dolgozom (akik még "csajoznak" ) és tőlük hallom a véleményt a nőkről. Kismama:(bocsánat kismamák) Nem kell neki könyörögni, könnyebb megkapni, nem kell "bálba" vinni, nem kell rá sokat költeni, muszáj neki tudni hol a helye. Ezek nem az én véleményeim és el is ítélem őket! Viszont ez mind azt mutatja, hogy így is fogsz kelleni valakinek. Amit nagyon szeretnék veled kapcsolatban kihangsúlyozni, a babád miatt muszáj boldog kismamának lenned és kérlek, hogy semmivel ne bántsd. Ezt NEM Ő akarta! Ha nem akarod megtartani, mert még mindig magadat sajnáltatod és azzal vagy elfoglalva, akkor névtelenül be lehet tenni a kórházaknál lévő inkubátorba mindenféle következmény nélkül. Hidd el, sokan örülnének annak a csodának, ami neked most MIATTAD teher.

4,5 gyermekes apa.

Szerintem csak önmagát akarja végre megtalálni és apát a gyerekének. Legalábbis nagyon remélem.

Kérdező, most csak magaddal és a gyerekeddel törődj!!! A többit majd az idő elrendezi. Mindenkinek lesz párja aki alkalmas rá és akar kapcsolatot, ne aggódj. Gyerekkel vagy anélkül. De most csak azzal törődj hogy nyugodtan hordd ki a babát. Sok szerencsét és egészséget!