Pozitív terhességi teszt után hogy mondtátok el szüleiteknek illetve párotoknak hogy terhes vagy? Fiatalabbak írjanak illetve hogy ki hány éves volt mikor teherbe esett?

Én, bár már 26 éves voltam, mikor teherbe estem, de mivel nem volt tervezett baba, ezért válaszolok én is.

Már sejtettük a párommal, hogy "valami van", de biztos csak a teszt után lett a dolog. Amikor megcsináltam a tesztet, bevittem a páromnak, és a kezébe nyomtam. :) Nem esett kétségbe, az pedig nem is volt kérdés, hogy megtartjuk-e. (Soha, soha nem hoznék olyan döntést, hogy megölessem a saját gyerekemet!)

Anyukám már sejtette a "jelek" alapján, ő vette a tesztet is. :)

Most 22 hónapos a kisfiam, és életem legcsodálatosabb, legszebb ajándéka ő. :)

Bármi történhetett volna, ha esetleg az apja nem vállalta volna fel, én akkor is megtartottam volna, és ugyanilyen szeretettel fogadtuk volna. Nem vet fel a pénz. Vannak gondok. De nem számít semmi, mindent megoldunk, őérte.

25 évesen estem teherbe, nem volt betervezve, először a párom nagyon megijedt, én is, el akartuk vetetni, ill. inkább csak ő, a szülőknek nem szóltunk (pedig akkor már 8 éve együtt voltunk, tehát nem friss kapcsolat volt, jegyben jártunk, mind2őnknek volt állása). Az utolsó pillanatban a 12. héten elmondtam anyukáméknak, akik meglepően jól fogadták a hírt, azt mondták, ha a párom nem akarja, majd ők segítenek felnevelni, el ne vetessem.

Szerencsére megtartottuk, összeházasodtunk, és azóta hihetetlenül boldogok vagyunk immár hármasban :)

Viszont, azt, hogy felmerült bennem a gondolat, hogy el akartam vetetni, a mai napig nem tudtam feldolgozni, pedig nem tettem meg. Rettegek attól, hgoy valami baja lesz, vagy elveszítem.

Abba bele se merek gondolni, mi lett volna, ha megteszem, így is borzasztóan érzem magam. Azt hiszem inkább csak a felelősségtől ijedtünk meg, mert amúgy minden adott volt egy kisbaba érkezéséhez. Visszagondolva, nagyon hülyék voltunk, hogy egyáltalán felmerült bennünk az abortusz.

De a lényeg, hogy megszületett, és mindennél jobban imádjuk!! :)