Szülés előtti depresszió?
Én írtam a 6-os választ. Egy szóval nem említettem meg azt, hogy másnak nem lehet nagyobb baja, vagy más baja eltörpül az enyém mellett. Tisztában vagyok vele, hogy sok rosszabb dolog van annál, amit én átéltem, rosszabb már megszületett gyereket elveszíteni, rosszabb a középidős vetélés stb.
De azon hadd akadjak már ki, hogy azért, mert a párja nem foglalkozik vele, mérgezi a gyerekét, és tönkreteszi a kicsi egészségét, amikor ő abban a szerencsés helyzetben van, hogy egy jó eséllyel egészséges gyereke születhetne. És igen, ilyenkor az van bennem, hogy ennek bezzeg megmarad, pedig szarik rá, kicsit sem becsüli meg, és ez rohadt igazságtalan.
Én istent nem kevertem bele, mert nem hiszek istenben, az egy másik válaszoló volt. Azt se én mondtam, hogy szar anya vagy, egy másik hozzászólásban írták ezt, és azt se é mondtam, hogy hisztis vagy, azzal kezdtem a válaszomat, hogy amúgy együtt tudnék veled érezni, mert szar helyzetben vagy. Sőt, azt se kívántam, hogy éld át, amit én, csak annyit mondtam, hogy igazságtalan, hogy aki nem vigyáz, annál minden rendben van, aki vigyáz, mindenre odafigyel, az meg úgy jár, mint én. Nem azt mondtam, hogy most akkor veszítsd el te is a babádat, az ellenségemnek se kívánnám ezt, mert tudom milyen. Csak azt írtam, hogy szemétség, hogy nekem el kellett veszítenem mindkettőt, mikor én nem ártottam nekik semmivel. Kiforgatni azért nem kell a szavaimat.
És hogy mit kezdek a keserűségemmel? Nem tudom, remélem egyszer elmúlik, talán ha végre sikerült megint teherbe esnem, és ki is tudom hordani. Szerintem mindenkiben van/volt keserűség, aki átélte ezt, szerencsére te nem tudod, miről beszélek. De addig is, míg elmúlik, bármennyire nem akarom, kinyílik a bicska a zsebemben, ha azt látom, hogy valaki ennyire nem értékeli, hogy neki van lehetősége egészséges babát szülni. Tudod, aki veszített már el babát önhibáján kívül, vagy akinek nem sikerül évek óta, az kissé érzékenyen reagál arra, akinek van baba a hasában, csak nem becsüli meg.
Megértelek,igazad van.
Az ami most velem történik,nem összemérhető azzal ami veled történt.De attól még rosszul vagyok én is,keresek egy kiutat,marcangolom magam nap mint nap.Akartam ezt a gyereket,de nem olyan körülmények között amikbe belekerültem.Most is akarom de félek.Rettegek nap mint nap.Ehhez kértem volna tanácsot,kerestem valakit aki érzett már hasonlót.Erre úgy beszélt itt velem majdnem mindenki mintha WC-be dobtam volna a csecsemőt.Rossz helyen keresgéltem.Remélem neked még sikerül az életben az amire vágysz.
Jezusom ezek a valaszok...nagyon sajnalom a tortenetet, de nem itt, nem masokon kell kielni a keseruseget!
Lehet nem egyeterteni, elitelni a kerdezot, de azert az emberi es normalis hangnemet intelligenciaval meg lehetne utni. Undorito..
Kerdezo!
Nem hisztis vagy, buliznak a hormonok!
Van baratnod, csaladban valaki, akinek kionthetned a szived? Utana konnyebb volna!
Köszönöm az utolsó kommentelőnek a hangnemet.
Nincs a közelemben senki,minden megmaradt családtagom és barátom Miskolcon van,most tervezek majd hazamenni pár napra.De azt hiszem sikerül majd megoldanom,a legtöbb embernek bármilyen hangnemet is ütött meg,abban igaza volt,hogy nagy ajándékot kaptam az élettől,illene megbecsülnöm.Bár ezek csak gondolatok,nem érzések,a stresszel nem tudom mit kezdek majd,de találok arra is megoldást.Köszönöm...!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!