Tudom majd szeretni a picit is?

én nagymamától hallottam ilyet, hogy először tartott tőle, hogy fogja szeretni a másik unokáját amikor neki az első az élete értelme jelenleg...aztán hamar a 2. is azzá vált, és akkor ő maga is mondta, nem gondolta hogy a szeretetet így el lehet osztani.

én még az első babót várom és jelenleg attól félek, a férjem mellett mennyi hely jut majd neki a szívemben...nem hogy a másodiknak :) de biztosan tudom, ahogy megszületik, mint ha elfeleződnék :)

Hasonló gondolatok kavarogtak az én fejemben is anno.

Több gyerekes "tapasztalt öregek" már akkor kinevettek, higy

Szóval folyt köv.

Hogy ez hülyeség. Akkor persze ez szarul esett, most már azt mondom teljesen igazuk volt, most én is megmosolyogtam a kérdésedet.

Ne aggódj, természetesen imádni fogod mindkettőt. Főleg mikor látod, hogy a kicsi istenként tekint a nagyra, a nagy meg mindentől védeni akarja majd a kicsit.

Mi terveztük a második lányunkat és nagyon boldogok voltunk, amikor kiderült, hogy újra jön a baba. Az pedig csak a hab volt a tortán, amikor kiderült, hogy újra kislányunk lesz. [Mi csak kislányokat szerettünk volna!]

A lányom 2 éves volt, amikor újra terhes lettem. Sokat meséltem neki róla, épp a szerepjáték kellős közepén volt/van, így egyszerű dolgom volt.

Mindig nézegette az uh-s képeket. A rendelőben vad idegeneknek mutogatta a tesóról készült képeket. Eleinte azt hittem, hogy nem fogja még fel, hogy mi történik, mi lesz.

De igen okos kislány. Ahogy nőtt a hasam, egyre jobban várta a tesót. Pelenkázta a babáit, mosdatta a barbikat, babakocsiját tologatta (mindenhová vinni kellett!!!), stb.

Aztán megszületett a pici, mindennap bejött a kórházba apával. Simogatta a tesót, puszit adott neki. Várta, hogy haza menjünk.

2,5 év van köztük, de a nagylányom nagyon szereti a tesót.

Első 2 hétben kérdezte meg, hogy mikor visszük vissza?! Egyébként nem volt féltékeny és nem is volt problémája vele.

Én azt hittem, hogy nem fogom tudni a picit úgy szeretni, mint a nagyot, de mégis.

Mind a kettőt a sajátosságai miatt szeretem.

A nagyot azért, mert ő az első és minden. A picit azért, mert egyszerűen látom benne saját magam és a nagy lányom.

Mind a két gyerekem egyformán fontos számomra, de mégis mind a kettőt más-más dolgok miatt szeretem.