16 hetes várandós vagyok. A párom elhagyott, a babánk az utolsó együtt töltött hétvégénken fogant. Próbálok erős lenni, meg a babára figyelni, de időnként rámjön a sírás. Mit tegyek?

Szia!

Őszintén nagyon sajnálom ami veled/veletek történik. Én is 16 hetes vagyok és érzelmileg kicsit amugy is labilisabb mint szoktam. Én azt tenném a helyedben, hogy amilyen gyorsan és ahogy csak lehet arra koncentrálnék hogy kiverjem a fejemből. Ő nem érdemli meg hogy gondolj rá, hogy szenvedj miatta. Fókuszálj arra hogy egy csodálatos új élet növekszik benned, akinek egy boldog anyukára van szüksége. Ők megérzik ezt. Tehát ne szomorkodj, és vesd bele magad vmi olyan tevékenységbe, ami leköt, és nem gondolsz rá.

Sok sikert, és Boldog babavárást!

16 hetes kismami

A nővérem is ilyen helyzetbe került, még 16 évvel ezelőtt.

Ő is nagyon el volt kenődve az első időszakban, de rájött, hogy az olyan férfi, akinek sem ő, sem a születendő gyermeke nem jelent semmit, egyszerűen nem érdemli meg és csakis a babára koncentrált, neki örült. Egy gyönyörű kislánya született, akinek ma már apja is van (a nővéremnek pedig a férje).

Tudom, hogy ez az időszak nehéz Neked, de fel a fejjel, az élet még előtted áll, nagyon sok szépet és jót tartogat Neked - az első ilyen pont Benned nő! :)

Szia!

Nagyon szomorú,hogy így alakult.Mindenképp meg akarad tartani,habár gondolom igen.Én is azt javasolnám,hogy próbálj meg társaságba menni és ismerkedni.Hátha találkozol olyan emberrel aki elfogad így és boldog lesz a babavárásod.

Szia, én is nagyon sajnálom a történteket, és tényleg jót tenne a társaság, persze nem a bulik, hanem a barátnős sütizés, kirándulás, séta, és sok sok jókedv, mert a babóca nem tehet róla, hogy ilyen apja van, neki kell a jó kedvü anyuka, csak rá koncentrálj, és arra, hogy még mindig szépek a virágok, és süt a nap... tudom ezek közhelyek, de hidd el segít ha mindenben a jót találod meg...ha pedig sírhatnékod van, hát sírd csak ki az is jót tesz!

Nekem a nővérem járt pontosan így, az apa hallani sem akart a gyerekről, de a nővérem akarta, megis tartotta...közben apukánk meghalt, ez is nagy trauma volt neki, mégis makk egészségesen jött világra a kislánya...azóta az apa elismerte lányának, és bár nem jöttek újra össze mégis boldog a nővérem, hogy a kiscsajszi van neki...semmi pénzért nem tett volna másképp!! Nagyon sok boldogságot, és erőt kívánok a babádhoz!!! Ők a legnagyobb kincs a világon!!!

szia,

Probald meg osszeszedni magad, elhiszem, hogy nem lehet egyszeru.

Amikor par eve babysitter voltam kulfoldon egy elvalt anyukanal szegeny pszichologushoz hordta a gyereket, mert nem volt hajlando megszolalni 3 evesen, arra vezettek vissza, hogy amikor terhes volt vele megtudta, hogy a ferje megcsalta es elvaltak... szoval a baba miatt muszaj erosnek lenned, nem mindegy, o hogy indul az eletben. Szegeny nem tehet rola... sok erot kivanok neked!

Nagyon sajnálom a történteket. én is átéltem. igaz, évekkel ezelőtt. Az akkori párom 7 hónapos terhesen hagyott el, a most ötéves kislányom a szülésko látta őt utoljára. Borzasztóan nehéz időszak volt. Hiába mondták, hogy nyugodjak meg, próbáljak meg nem rá gondolni, a baba miatt főleg, de én csak sírni tudtam és azt gondoltam, ebből nincs kiút.

Aztán megszületett a picilány és átértékelődött minden. A szüleim, testvérem segített, a barátaim is mellettem voltak.

Hogy mit tegyél? Erre sajnos nem lehet elég jókat, elég hatásos dolgokat tanácsolni.

Talán annyit, hogy légy erős. Vigyázz magatokra és örülj, hogy megtörtént.