Két kisfiús anyukákhoz!?
Sziasztok Kedves Anyukák!
Kérlek hallgassatok meg, kicsit megijedtem!
Van egy mindjárt négy éves tüneményes, nagyon anyás kisfia. Minden időmet vele töltöm és igazi szerelem van köztünk :)
Két vetélés után a legboldogabbak voltunk mikor kiderült, hogy egészséges kisbabánk lesz.
Eddig az az érzésem volt, hogy biztosan kislányom lesz mert annyira más a terhességem mint ami a kisfiammal volt. Nem is aggódtam ilyeneken mert a lányok apásak és így meglesz az egyenlőség. De a mai uh vizsgálaton megtudtuk, hogy újra kisfiút várunk. Elkeseredtem.
Tudom, hogy nem lenne szabad hiszen a mi estünkben csoda hogy ő van. Kérlek mielőtt elítéltek, hogy milyen borzasztó anya vagyok próbáljatok megérteni.
Nem tudom elképzelni, hogy valakit ekkora szerelemmel, áldozattal szeressek mint a kisfiamat. Most nem az anyai szeretettről beszélek, mert az már most is meg van. Nem adnám a babát semmiért hiszen sokat küzdöttünk érte. Hanem arról a szerelemről amit nem lehet leírni ami több mint az anyai szeretet.
Mindenki azt mondja, hogy a szeretet nem feleződik hanem duplázódik. De ez az érzés is tud duplázódni? Számomra még olyan hihetetlen ez az egész. És ma elbújtam sírni a fürdőben, aztán lelkiismert furdalásom lett mert ezt biztosan érzi a baba is és azért is sírtam.
Ti is küzdöttetek ilyen érzésekkel? Vagy baj lehet velem hogy ilyenek felmerülnek bennem?
Köszönöm hogy elolvastátok
Természetesen. :) Szerintem mindenki gondol erre, igazából a nemétől függetlenül is. Úgy mentem a szülőszobára a második fiammal, hogy úgy éreztem "megcsalni" készülök az elsőt. A természet tudja a dolgát, mert aztán olyan szerelmesen jöttem ki onnan, hogy ihaj. Az elsőnél eleinte azt éreztem, mintha a marsról jött volna hozzám ez a gyönyörű, hibátlan, bölcs kis csoda. A második viszont AZONNAL szerelem volt.
...a harmadik pedig a világ legtermészetesebb dolga volt, mintha mindig is velünk lett volna. ;-)
Második kisfiamat várom, talán lassan megérkezik :)
Teljesen úgy érzek mint te mert annyira imádom a kisfiamat mint senkit a világon...igazából kislányra vágytam nagyon, én is azt hittem a terhesség miatt hogy az is lesz de persze nagy kopanás lett a vége.
Mindenki azzal nyugtat ha a kezembe lesz a kisfiam ezek az érzések elmúlnak majd (kételyek)!
Sok boldogságot a két fiúhoz!
És ne felejsd el a tenyereden fognak hordozni!
Olyan jó hogy nem vagyok egyedül. Tényleg úgy érzem mintha "megcsalnám" a kisfiamat. Mintha lecserélni készülnék.
Tudom, hogy ha a kezembe tartom majd akkor eszembe sem fog jutni ilyen. De mikor elmondtam a férjemnek, hogy mit érzek és mitől félek letámadott, hogy egy anya nem mond ilyeneket és hogy annak örüljek, hogy egészséges!
Nem is erről van szó, nem értett meg engem. Boldog vagyok, csak egy kicsit félek hogy megtudok-e felelni mind a két szívnek
Mi is a masodik babankat varjuk,az elso fiu.Az elso vizsgalatok alkalmaval azt mondta az orvos,hogy valoszinuleg kislany.Nagyon orultunk es tulsagosan is beleeltem magam.A heten voltam megint uh-n,most azt mondta az orvos,hogy nem biztos,de talan fiu.
Amint kijottunk a rendelobol elkezdtem zokogni.Sot meg legalabb 5-szor sirtam aznap.
Most egyszeruen remenykedek,hogy talan megis kislany es probalok megbaratkozni a gondolattal,ha fiu lenne.
Ugy gondolom nem ereznem igy magam,ha nem mondjak eleinte, hogy kislany lesz:-(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!