Jobb vagy rosszabb irányba terelte a terhesség a párkapcsolatotokat?

Én mindig meg voltam elégedve a kapcsolatunkkal és most is nagyon jó:)Nagyon lelkes :)

lelkes megértő és szerető uram van összetehetem a két kezem

:)

remélem igy is marad:)

a miénk egyre csak jobb. de nem is ezt akarom leírni. gondolkodtam ahogy végig olvastam a válaszokat. az az érzésem hogy akiknél rosszabb, ott talán az apuka bele sem gondolt még a tervezésnél, hogy ez mivel jár. mi nők azért már ezt zsigerből tudjuk, nem igaz? legalábbis sokkal jobban bele tudjuk élni magunkat, hiszen a változás bennünk megy végbe. amiből ugye az elején semmit sem lát a papi, csak érzi hogy valami nem stimmel. és csalódott, hogy így szétzúzza a gyerek a megszokott jót. mégis elmondom nálunk mi volt. több ponton volt "megmentve" a házasságunk. amikor összejöttünk az első kérdése: ugye szülsz nekem? aztán: nagyon magának való (volt), elértem, hogy mondjon el minden kétségét, érzését, mert különben nem tudok segíteni a bajon. az elhallgatás, "majd elfelejtjük", nem vezet jóra. 2 évig próbálkoztunk és folyamatosan terveztünk mi hogy legyen a gyerek körül. és megpróbáltunk felkészülni minden eshetőségre, hogy ne kapkodjunk, és ne csalódjunk.

hogy írjam? vigyetek egy kis női praktikát a dologba. beszéljetek mindig többesszámban a babáról. (babánk, mi, emlegessétek a család szót) talán a tudatalattijában meggyökerezik! vond be a baba dolgaiba. (hogy rúg, szívhang néző, beszéljen a pocakkal) ezek talán felkeltik az apai ösztönt. és mindenképp adjatok időt nekik! képzeljétek, hogy mi lányok már az oviban készültünk az esküvőre, babáztunk, stb. nekik még ez új. kell egy kis segítség és idő...