Jobb vagy rosszabb irányba terelte a terhesség a párkapcsolatotokat?

Sajnalom, hogy tobb parnal romlik a helyzet terhesseg alatt, pedig epp forditva kellene, hogy legyen, ugye?

Nalunk a gyermekvallalas a tokeletes kapcsolatbol csinalt meg tokeletesebbet, ha egyaltalan lehet ilyen.

Hozzateszem, hogy en igencsak aktiv voltam a parkapcsolatok teren jo sokaig, sok pasim, kapcsolatom volt, rovidebb is, hosszabb is, lagymatag es tuzes is. Nem szegyenlem, nem banom, mert ez jo volt arra, hogy megtanuljak egybol tovabb lepni, ha valami nem stimmelt es hogy ne akarjam az eletemet egy jo, de nem igazan nekem valo ferfira epiteni.

Amikor a ferjemmel megismertuk egymast valami egybol megmozdult, az elejetol vilagos volt, hogy megtalalta a zsak a foltjat, tenyleg nagyon kiegyensulyozott volt a kapcsolatunk es igy vallaltunk gyereket.

Terhesseg alatt meg figyelmesebb lett, sokszor kifordultam onmagambol, sok mindenben valtoztam hirtelen nem csak testileg, hanem lelkileg is, de o turt es ugy is szeretett. En emiatt nagyon buszke voltam ra. Szules utan egyenesen korbe rajongott, annyira lenyugozte a szules, a baba, az, hogy milyen anya vagyok, en imadom nezni, ahogy a fiunkkal foglalkozik, szerintem tokeletes apa, ferj, folytathatnam az omlengest meg orakon keresztul.

A mi eletunk olyan sokkal kerekebb lett a terhesseg es a szulove valas miatt, hogy hat honappal szules utan alig vartuk, hogy hozzafoghassunk a 2. baba "gyartasanak". Egybol teherbe is estem, lassan szulni fogok es ez a terhesseg is csak pluszt adott eddig nekunk.

Én is sajnálom, hogy egy kapcsolat ilyenkor megy tönkre, holott most kellene csak igazán összetartani. Nem tudom, hogy mi az oka ennek, sok pár esetében az alkalmazkodási képesség hiányát érzem én ebben, de lehet, hogy nincs igazam.

Mi már "öregebb", a 30 túli generációhoz tartozunk, nekünk teljes kiegyensúlyozott a kapcsolatunk azóta is, hogy babát várunk. Persze vannak súrlódások, pl. nem szereti kicsi férjem, hogy túl sokat ugráltatom, nehezen veszi tudomásul, hogy vannak dolgok, amiket most nem tudok megcsinálni, és azt neki kell. Rosszul alszom, így állandóan kizavarom a hálószobából, ha éjszaka Tv-t nézne...stb. De ennél komolyabb "gond" nincs.

Szóval azt hiszem, hogy a babavárás is csak szorosabbá tette a kapcsolatunkat, legalább is a lelki részét.

Ha még szeretitek egymást, akkor olyan nagy baj nem lehet, kicsit beszélgetni kellene egymással, és talán megoldódnának a problémák. Sajnos ilyenkor dolgoznak bennünk a hormonok, így sokkal érzékenyebbek vagyunk, de egy kis "józan észt" muszáj magunkra eröltetni, és meg kell próbálni azzal szemlélni a helyzetünket.

Mosolyogj, mert egy drága kis lény fejlődik benned! Beszélgess vele is, mert ő is szívesen "társalog" veled, a babák szeretik a kedves, nyugodt hangokat, főleg az anyukáét!

Próbáld ebbe bevonni a párod, nagyon megható, bensőséges dolgok lehetnek ebből, ami az érzelmi kötődést megerősíti.

Minden jót!

(34. hetes mami)

Abszolút jó irányba terelte,pedig addig is nagyon szerettük egymást!

Minden UH-on volt,együtt hallgattuk a CTG-n a kisfiúnk szívhangját,ott volt velem a szülésnél,és ott volt,mikor bele akartam halni a császárba,de túléltem!:)

Otthon minidg segít az elejétől kezdve,csodáltos apa és a fiúnk imádja!

Jó kérdés! Szerintem jobb lett, bár eddig sem volt rossz, imádjuk egymást azóta is, a páromnak nagyon tetszek így nagy pocakkal is, már alig várjuk a következőt, pedig még az elsőn sem vagyunk túl.

Nekem meg kellett tanulnom alkalmazkodni, akárcsak neki. Mindketten, ha eddig 5*, mostmár 10* megrágunk minden szót, amit a másik fejéhez akarunk vágni. Ma például elszakadt a cérna, a ház szalad, a felújítás miatt a feje tetején, a pici akármikor érkezhet, kell a pénz egyik napról a másikra, szóval ma nagyon nyüzsi volt ő is, meg én is, hogy ülök a rumli tetején és alig tudok valamit csinálni. Aztán összevesztünk, utána meg kibékültünk, én kibőgtem magam, aztán én leálltam az ő munkáját csinálni (számlázni a cégének), ő meg folytatta este 9 óta a lakásfelújítás keretében a falazást. Ráadásul véletlenül fejbeb@szott egy falazóléccel is, attól megint bőgtem :S

De különben szent a béke, és a szex hiánya ellenére is jól megvagyunk. Egy kis popószexet épp tegnapelőtt éjjel fél 3-kor iktattunk be, miután hullára dolgoztuk magunkat (36 hetesen én is falaztam meg orrvérzésig takarítotam). De az összes buktató ellenére már alig várjuk a picurit, csak még bírja ki 1-2 hétig odabent.

36+4 hetes kismami