Van itt olyan kismami vagy anyuka, aki teherbeesés után elkezdett kételkedni önmagában?

Teljesen normalis,majd elmulik :)

Szerintem akkor lenne gond, ha nem igy ereznel. Nagy valtozas lesz ez az eletedben, fura is lenne ha nem felnel tole. Ez az erzes megmarad vegig, nem csak a terhesseg alatt, hanem a szuletes utan is, lehet meg ha felnonek se fog elmulni, de ez osztonoz majd arra, hogy megprobalj jo anya lenni. Talan a lelkiismerethez lehetne hasonlitani ezt az erzest

Én szerettem volna régen nagyon babát, de mikor + lett a teszt teljesen bepánikoltam. Folyamatosan azon agyaltam, hogy kell-e ez az egész nekem? aztán eltelt x hét mikor már nem lehetett elvetetni, akkor kezdtem beletörődni de idegesített, hogy mindenki azzal jön hogy ez életem legszebb időszaka, stb. Hát én mindent éreztem csak azt nem hogy ez szép lenne. Mondom mi a szép abban, hogy elhízok mint egy disznó, olyan leszek mint egy partra vetett bálna, vagy egy szoptatós koca aki mozdulni nem bír és majd elszív a gyerek tőlem minden tápanyagot, megereszkedik majd a mellem, kinyúlik a bőröm. Mikor elkezdett a bimbóm változni kapartam a falat a látványtól. Szóval én aztán nagyon naturálisan éltem meg az elejét, mikor szülésről néztem videót elmentem hányni utána szörnyű volt. Aztán jött az, hogy mi van ha ronda lesz, vagy buta, vagy valami rendellenességgel születik majd. Bármi benne van a pakliba, akkor azon paráztam m van ha nem lesz egészséges. Akkor költöztem össze párommal meg a lányával. Először csak "teszt időszaknak" indult a kapcsolatunk, még azt sem tudtam hogy a lányával össze tudunk-e szokni, vagy párommal hiába ismertük egymást évek óta nem tudtam, hogy tudunk-e együtt élni szóval nem a legideálisabb időben jött az egész. Erre még itt mindenkitől kaptam az osztást gyk-en + jött mindenki azzal, hogy vetessem el stb. Most 30. hétben vagyok és alig várjuk, hogy megszülessen. Nem félek már semmitől se a szüléstől, se attól hogy milyen lesz, se attól hogy hogy alakul az életem. Legrosszabb esetben is Ő itt lesz nekem, más meg nem érdekel.