Mit tegyek? Minden megváltozott, vele vagy nélküle?

Úgy látom másnál is nehéz ez az időszak. 21hetes vagyok 1-2hete irtózatosan fáradt (mondjuk nem is keveset dolgozok), már nagyon nem bírom. Szinte nincs nap sírás nélkül. No, és persze van veszekedés is. Ne aggódj, nálunk is sok olyan kicsúszik a szánkon, amit abban a pillanatban megbánunk.

Azt hittem ez az ideges feszültség nem lesz a második trimeszterben, de lehet vízválasztó ez a pár hét.

Már alig várom, hogy csillapodjanak a hormonjaim, gondolom a férjem is várja, mert én őrülök meg magamtól, nemhogy ő!

Én úgy vagyok vele, hogy apának idő kell. Már 28. hetesek vagyunk, de még egyszer sem tette a pocakra a kezét, hogy érezze a rúgást. Pedig nagyon örült, mikor megtudta, hogy nemsokára már 3-an leszünk.

Éjjelente gyakran sírok fel álmomban, nappal többször volt már ajtócsapkodás és tányértörés. De utána mindig kibékültünk.

Idő kell neki, hogy felfogja: gyereke lesz! Nála nem tombolnak a hormonok, nem nő a pocak, nem rugdossa odabennt semmi. Csoda hát, hogy nekik kissé nehezebb feldolgozni ezt az egészet?

Nő a felelősségük, már nem csak kettőn áll a vásár, hanem a pici is közbeszól, már nem a haver az első, hanem a gyerek, stb.

Idő kell nekik, míg feldolgozzák.

Az én férjem legkésőbb a gyerekkel együtt felnő. Mert ő ilyen, és kész. Minden pasi másként reagálja le a dolgokat. Lehet, hogy a tiédre most jött rá a frász, hogy "és akkor most mi lesz"?

Majd kibékültök, és megy minden tovább.