Hogy szeretnéd nevelni a gyermeked?

Egyébként ezt anyám fogalmazta meg jól egyszer: a szülőnek az a feladata, hogy szárnyakat és gyökereket adjon a gyerekének.

Az is jó példa, ahogy engem neveltek. Voltak kisebb nevelési hibák, sérelmek, de kamaszkor végén egyszer leültek velem, meghallgattak és elnézést kértek azért, amit én sérelmeztem. Nem is maradt bennem tüske.

Most, hogy nekem lesz gyerekem, leginkább azon mosolyogtam, amikor "jótanácsként" az alábbit kaptam: "Ne kövesd el azokat a hibákat, amiket mi elkövettünk. Kövess el teljesen új, más jellegű hibákat" :)

egyébként a veszekedésmentes légkörrel annyira nem értek egyet. A szüleim is sokat vitáztak, veszekedtek, DE az égvilágon semmi negatív nyomot nem hagyott bennem, mert bár a vitát is láttam, annak a megnyugtató rendezését IS. Egyik legfontosabb dolog ez volt - megtanultam, hogy igenis fel kell sokszor vállalni a konfliktust, de törekedni is kell annak a rendezésére. Kompromisszummal leginkább. Lehet ajtót csapkodni, csúnyát mondani - és utána oda lehet menni bocsánatot kérni, vagy fél óra puffogás után felajánlani, hogy még egyszer fussunk neki és beszéljük meg.

Ráadásul a szüleimnél egy olyan forgatókönyv zajlott (és zajlik a mai napig), hogy összekapnak valamin, idegesen beszólogatnak, pár perc alatt érezhetően kiadták a haragot, majd elindulnak a viccelődés irányába és kvázi humorosan sértegetik egymást - 5 percen belül valamelyikük elröhögi magát és meg is oldódott a helyzet.

Egyik konkrét kedvencem: anyám morog, hogy apám valamit nem csinált meg, nem úgy csinált. Apám újságot olvas, fel se néz nagyon. Anyám utolsó késdöfése: "És mit fogsz te csinálni, ha én meghalok?!"

Apám rezignáltan leengedi az újságot: "Tisztességgel eltemetlek"

Általában ilyen módszerekkel fegyverezték le egymást, mert itt már anyám röhögte el magát :)