Miert aggodom ennyire? Eddig minden mindig rendben volt, minden vizsgalaton de most hogy kozeledik az ido?

Nem tudom, hogy jellemző volt-e rád, hogy egész terhesség alatt ilyenekre gondoltál. Rám nem volt az, az első harmadban voltak ilyen gondolataim és utána a 35. héten kezdődött el megint. Én is állandóan csak paráztattam magam és már minden megfordult a fejemben. Még az is, hogy belehalhatok (hozzáteszem, ő most a harmadik babánk lesz már). Aztán a 38. héttől mintha elvágták volna, érzem, hogy nem lesz semmi baj, felváltotta a sok szörnyű gondolatot a baba látása utáni erős vágy és már semmi más nem érdekel, nem izgat, csak hogy végre megszülethessen. Minden WC-re menéskor reménykedem, hogy csak egy pici rózsaszínes nyákot láthassak vagy hogy majd most elönt a magzatvíz és minden jóslófájás reményt ad, hogy talán ez már nem jósló. Hidd el, majd téged is inkább ezek a gondolatok foglalkoztatnak, ha már igazán közeli lesz az idő.

:)

39 h. km

Sajnos én is hasonló dolgokon parázok, de igyekszem mindig elhessegetni a rossz gondolatokat és arra felé terelni őket, hogy : Miért lenne baja? Vigyáztunk rá a terhesség alatt, vitaminokat kapott, minden uh-n megnézték, 4D-n megnézték, minden vizsgálati eredmény jó lett...Ez egy ideig beválik, de én is kezdek nagyon érzékeny lenni ilyen téren.

A lényeg, hinnünk kell abban, hogy egészségesek lesznek és nem lesz semmi gond. Ez nagyon fontos!! Kitartás, nekem még egy kicsit több van hátra. (-: 33 hetes kismami