Vannak itt egyedülálló fiatal kismamák/anyukák?
Sziasztok!
Arra lennék kíváncsi milyen egyedül egy gyerekkel. Titeket és a babátokat mennyire viseli meg ? Hogyan oldjátok meg a tanulást vagy a munkát? Milyen időközönként és hogyan találkozik az apukájával?
Köszönöm a válaszokat!
Én.
Habár még nem született meg.
így tapasztalatom csak annyiban van(hamár a negatívakra vagy kíváncsi, ahogy a kérdésből nekem az jön le), hogy nem vesznek fel sehova dolgozni, de még azok sem, akik kötelesek lennének alkalmazni (ha pl a munkaügyi kiközvetít közmunka program keretében, a fogadó már másnaptól köteles bejelenteni-de kibújnak valahogy alóla)
de pl jelenleg még bármilyen tanfolyamra el tudnék járni, ha akarnék, vagy ha a véremben lenne az üzlet szerintem simán tudnám azt is csinálni, mert nagy százalékban csak telefon kell sokmindenhez, szóval lenne munkám is.
így anyagilag visel meg, jelenleg a terhes vitamint sem tudom megvenni, remélem a babának nem árt..
bnőim, családtagok sokat segítenek lelkileg és néha el sem tudom képzelni, ha a párom velem lenne, meddig bírná azt az életmódot amit én mostanában folytatok ( sok alvás, semmittevés, nagymama látogatás, stb, ezek egy férfi rémálmai valahol szerintem)
apukával hogy mennyit találkozom rajtam múlna valahol, de amíg flegmázik meg hasonló, addig nem szívesen találkozom vele, kb 1 hétig birom mellette, utána tönkremegyek a szeretetéhségbe, de mindenkor tárt karokkal vár.
akkor bátorkodom még írni
valahogy sokkal vonzóbbnak érzi magát az ember és mintha csak ő lenne a világon akinek gyereke lesz, van egy fajta varázsa, ami mindennap kitölt - szóval lelkileg valahol okés a dolog
apuka hiányában nincs megfeleltségi kényszer, pl nem kell szégyellnem magam hányáskor, vagy nem kell lopakodnom, ha hajnalban felébredek pl hasfájás, vagy bármilyen nyűg miatt, nem kell kellemetlenül éreznem magam, csak mert lemondom, hogy a haverjaival nincs kedvem bandázni,nem kell azt tanulnom hogy lelkileg hogy avassuk be apukát, hogy ő is magáénak tudja érezni a dolgokat, ne csak kötelességtudat fárassza, meg hasonló millió dologtól mentesülök.
szabadidő bővelkedés miatt tényleg mindenki megvalósíthatná önmagát, szóval akár céget is lehetne alapítani, vagy otthon nagy műveket alkotni/ festegetni, eladni, vagy 9 hónap szerintem egy középfokú nyelvvizsgára is elég lenne, vagy sorolhatnám, határok nincsenek, de ezek a dolgok tényleg talpraesett/ambíciózus nőknek kedveznek
és valahol azt olvastam hogy az első időkben a babának úgy is csak az anyuka a lényeg, tehát ő fér még csak bele a kis szférájába, ill. ez szükségszerű is, később alakul ki, hogy másokat is be/elfogad.
szerintem a babának természetes lesz ez az állapot, mert nem tudja, hogy mi jó, mi rossz, neki nincsenek kialakulva normái.elfogadja hogy a világ olyan, amilyen.
Iszonyat rossz egyedül gyereket nevelni :((
Ami leginkább megvisel az a párom hiánya, hogy nem lehet velünk, így nem látja felnőni a gyerekét és én se érzem magam nőnek, csak anyának, hiszen semmiféle visszajelzést nem kapok, 24 órában csak anya vagyok.
Borzalmas érzés, nagyon hiányzik az ölelése, összebújás, simogatás.
Anyagilag teljesen a padlón vagyok, munkát találni szinte képtelenség, iskola ugyanígy, hiszen nincs aki vigyázzon a gyerekre.
Csináltál már tesztet? Hany éves vagy? :)
Én 21, és 6 hetes.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!