Hogyan legyek úrrá a túlzott aggódáson? 15 hetes kismami vagyok, nagyon nehezen jött össze a baba.

De végre sikerült, mindennél jobban örülök neki. Mégis, folyton aggódom. Ha fáj a hasam az a baj, ha nem fáj, akkor az a baj, ha feszít, akkor miért feszít, ha nem feszít, akkor te jó ég, miért maradt abba... szóval minden tünetre más teoriám van, hogy miért lehet rossz vége. Másra se tudok gondolni, hogy vajon szépen fejlődik-e a baba, hogy rendesen ver-e a kis szíve, jól van-e, és sorolhatnám. Ez őrület. Többen mondták, hogy nem vagyok teljesen normális, és biztos igazuk van, de itt nem hidegzuhanyt kérek, hanem tanácsot, hogy ezen a marhaságomon hogyan kerekedhetnék felül.

Vannak fórumok, ahol boldog kismamik vannak, de néha történik tragédia olyanokkal, akikkel beszélgettem, beszélgetek. Még ha kikerülöm a negatívot, akkor is találkozik vele nap mint nap az ember.

A "kedvencem" az, amikor valaki totál természetesnek tűnően leírja, hogy "semmi tünetem nem volt, amikor mentünk a 19. héten uh-ra, nem volt szívhang"

Ugyanakkor sokat simogatom a babámat, beszélgetek vele és vigyázok rá, nem vagyok betojva a kólától 3 havonta egyszer, ahogyan a H1N1-től sem.