Mit tegyek? A párom szülei azt akarják hogy vetessük el a babát, pedig mi szeretnénk megtartani. El vagyok keseredve

Számomra ez nem is lenne kérdés. Ha mi szeretnénk a babát, akkor nem érdekelne, hogy mit akarnak a szülők. Nem ismerem a körülményeiteket, de én biztos, hogy nem hagynám, hogy ennyire beleszóljanak a dolgainkba. Együtt éltek velük? Ők tartanak el titeket is? Esetleg ebben az esetben beleszólhatnának, máskülönben nehogy már a leendő nagyszülő határozza meg, hogy mikor jöhet az unoka...

Szia ez eléggé elszomorító helyzet, bár én csak a szülői aggódást látom mögötte, még ha nem is túl igazságos mértékben. Tudnod kell, hogy senki nem kényszeríthet arra, hogy elvetesd, vagy megtartsd, ez a Te és a párod döntése. Szerintem ha észérvekkel leülnétek beszélgetni, megnyugodnának. A korotokkal nincs baj, de érdemes nektek is átgondolni, hogy van-e hol laknotok a szülőktől külön, vagy velük és a babának rendszeresen kiadásai lesznek, mint kaja, pelenka ruhák, orvos stb... ezeket tudjátok miből finanszírozni? Amennyiben van tervetek mindenre és közlitek a párod szüleivel, meg fogjátok őket győzni, hogy eléggé érettek vagytok, hogy saját családotok legyen. Minden jót kívánok nektek.

amikor az én lányom szólt,hogy babát várnak,a vér is meghűlt bennem. Mondta,hogy másnap megy abortuszra,már minden el van intézve. Láttam,hogy el van keseredve,de egyedül nem tudta volna eltartani a gyereket. Én mondtam,ha már így alakult,majd mi felneveljük,természetesen vele együtt. Ma már van egy tündéri unokám,a gyerekek (huszonévesek) összeházasodtak,még jóval a pici születése előtt. Azt hiszem,az egyetlen dolog,ami időnként lelkifurdalást okoz a lányomnak,hogy ezt a babát el akarták vetetni. Azt mondja,boldog,hogy melléálltunk. Én meg azért,mert van egy tüneményes kis unokám.Ha elvetette volna,lehet,hogy többé sose sikerült volna....hányan szeretnének babát,és nem jön össze. Örülök,hogy akkor szólt,és így döntöttünk.