Hiányzik a terhesség. Más is volt így?

Nagyon egyetértek veled! Imádtam kismama lenni. Minden pillanatát élveztem, mert ráadásul nagyon könnyű terhességem volt mindkét alkalommal. A szülések már kicsit nehezebbek voltak, de bőven megérte... :D

Nagyon jó érzés, amikor megmozdul, figyelni, ahogy nő a pocak...

Nekem a 10. héten missed ab lett a vége, és őszintén mondom, hogy nem hiányzik. Félre ne értsetek, nagyon fáj, hogy elment, és szinte minden nap eszembe jut 2 hónapja, hogy már túllennék az X-edik héten, már mekkora lenne, és hogy mekkora lenne már a hasam, vajon hogy bírnám a munkát, milyen ruhákat vennék stb. De előtte barnáztam, és folyamatos rettegés volt az életem 6 hétig, nem tudtam úgy pisilni menni, hogy ne féltem volna attól, mit látok, nem vérzek-e. Már pont kezdtem megnyugodni, mert elmúlt a barnázás, amikor kiderült, hogy azért múlt el, mert már nincs baba.

Lassan újra kellene kezdeni próbálkozni, de nem tudom, hogy akarom-e. Én semmit jót nem találtam benne. Persze az csoda, hogy létrejön egy új élet, de a rettegés minden pillanatot megkeserít. Most már attól is retteghetek, hogy megismétlődik.

Szeretnék egy babát, de nem hiányzik, amin keresztülmentem.

Utolsó, teljesen megértelek. Én már túltettem magam rajta. Ha minden jól ment volna, már megszülethetett volna...

Viszont jön a következő baba. A terhesség elején naponta 20-szor ellenőriztem, hogy nincs-e barna folt a bugyimon. Mára lassanként megnyugodtam, bár akkor leszek teljesen nyugodt, ha egészségesen megszületik. Próbálom nem túlparázni a terhességet, egyre jobban érzem magamat. A magzatmozgást várom a legjobban. Kívánom, hogy neked is összejöjjön.

38+3 hetes vagyok és már most érzem, hogy nagyon fog hiányozni a terhesség. Egész végig istenien éreztem magam. Imádom, hogy mocorog, mindig megmosolyogtat. Pedig volt az elején egy kis vérzés és most nem tudok úgy takarítani 5 percet sem, hogy utána ne fájna úgy a derekam órákig, hogy alig tudok kiegyenesedni.

De ezek mind háttérbe szorulnak az mellett, hogy ez milyen csodálatos érzés.

Bár, ha még több gond lett volna, vagy sok rosszullétem lett volna, akkor lehet, hogy máshogy gondolnám. De most még úgy érzem, hogy évekig lennék még kismama (persze, csak ha nem nőne tovább a pocakom)! :)