Túl lehetek ezen valaha, hogy császárral kellett szülnöm a kisfiamat?

Örülj neki, hogy egészségesek vagytok, semmi más nem számít.

Teljesen felesleges ezen utolag idegeskedni.

ez borzasztó!!!!!ki az orvosod? csak hogy mi is tudjunk róla, hova jársz orvoshoz??

nagyon sajnálom hogy ilyen orvost kellett kifognod!!

Jó akkor tegye tönkre a gyereke első pár hónapját azzal hogy ezen kattog, mégis mi értelme?

Megszületett egészséges ő és a gyerek is akkor mi a baj, az hogy nem úgy volt ahogy azt megáll mondta, hát istenem ilyen az élet van amikor nem úgy alakulnak a dolgok ahogy megálmodtuk.

Miért most jobb lenne ha természetes úton szült volna csak mondjuk a lábba köré tekeredés miatt egy életre lebénult volna?

Én megértelek!!! :) A második szülésem nekem is császár lett és bennem is maradt kétely a szükségességét illetően. Lassan 11 hónapja történt és még mindig nagyon bánt, egy álmomtól fosztottak meg. Sokáig sírógörcsöm volt, ha rágondoltam, de próbálom én is feldolgozni. Kitartást, megnyugvást kívánok, hidd el, idővel jobb lesz. Sajnos muszáj beletörődnünk, mást nem tudunk tenni!! :)

Boldog babázást és jó egészséget nektek!!!

szia!

lassan 6 hónapja született meg a kislányom császárral. engem is szülőszobából toltak át a műtőbe. túl voltam a burokrepesztésen, már szinte egymásba értek a fájások, majdnem teljesen ki voltam tágulva, szóval nem rajtam múlott a dolog. csak ágyhoz lettem "szögezve" nem érzetem magam jó fekve, emiatt a baba sem- valahogy éreztem, hogy nem jó neki sem- hiába könyörögtem, hogy had álljak föl, nem engedtek. elkezdett romlani a szívhangja a babámnak, doki KITALÁLTA, hogy a köldökzsinór a nyakán van (nem is volt a közelében sem) meg mit tudom én miket hordott nekem ott össze, és közölte, hogy most azonnal császár.

még mindig nem vagyok rajta túl. nincs nap, hogy ne jutna eszembe. nekem első baba, nem is tudom, hogy milyen természetes úton szülni.. (pedig úgy akartam, fájdalomcsillapító, meg minden nélkül).

sokan mondják, hogy az a fő, hogy egészségesek vagytok, bla-bla-bla... de nem vagyunk 100%-osak, mert hiába vagyunk jól fizikálisan, ez egy olyan lelki seb, ami lehet nem is fog elmúlni soha sem, vagy lehet hogy hosszú-hosszú idő elteltével. nem tudom.

csak azért írtam, hogy tudd, nem Te vagy így egyedül, aki ilyen érzésekkel küzd.