Mit tanácsoltok? Be fogok kattanni már ebbe!

Van egy rokonom, akivel már kétszer is egyszerre vártunk babát (mármint a feleségével).

Ők ez a tipikus "tökéletes család" látszatát akarják mindig kelteni, szerintem a 3 éves lányuk még játszótéren se volt soha, annyira burokban nevelik.

Tudjátok, azok a fajták, akiknél a gyerek nem hisztizik soha, sose esik el és valszeg epret kakil...Dührohamot kapott apuka attól is, hogy az anyja (mármint az apukáé) említette egyszer h eesett a kislány, hogy miért kell így lejáratni őket O.o

Állandóan azt a látszatot akarják kelteni, hogy az ő családjuk márpedig mindenben tökéletes.

Ezzel nagy gond nem is lenne, mármint részemről, nem az én dolgom.

Viszont én előbb szültem gyereket, mint ők, ráadásul fiút (nekik az hú de nagy dolog), majd a felesége is várandós lett.Sajnos a babájuk (fiú lett volna) 6 hós magzat korában elhalt.

Aztán terhes lettem a kisebbik fiammal, a felesége ugyanakkor a lányukkal.Mindkettőnknek gyönyörű, egészséges gyereke született.

Eltelt 3 év és megint egyszerre lettünk várandósak.

Ők totál babonásak, nem vesznek "idő előtt" semmit a babának, 12. hétig nem mondják senkinek...stb.

Nos a lényeg, h megszületett kb egy hónapja a babájuk (kisfiú) akinek nagyon örültek...volna, ha nem derült volna ki 1 naposan a babáról, h down kóros.

Azóta olyan hírzárlat van (külföldön élnek), hogy a családban elvileg egy ember tudja, hogy mi van a kicsivel (persze mindenki más is tudja, de "nem hivatalosan"-kivéve rokonom édesanyját, neki SOHA nem akarják elmondani).Tényleg olyan fura ez, nekem úgy jön le, h nem is a babájukat sajnálják, hanem szégyennek érzik, h "hiba csúszott a tökéletes család képébe".

Kitalálták, h amikor jönnek majd haza az ünnepekre a kislányt hozzák, a babát nem (vajon hova teszik?...)

Még egy fotót se látott róla senki, hisz ugye látszik a kicsin, h beteg.

Nem tudom hogy tervezik, meddig gondolják, h tudják ezt csinálni és mi értelme...még ha nem is tudnánk róla, ettől teljesen egyértelmű lenne, h valami nincs rendben.(Én már akkor gyanítottam, h baj van mikor több mint egy hónapig még egy köszönömöt sem írtak a gratuláló mailre).

Na mindegy, "mi erről természetesen nem tudunk"...

Tudom, h semmi közöm hozzá, de mégis kiverte a biztosítékot a viselkedésük és azóta meg lelkiismeret furdalásom van és rettegek, hogy "úristen, nehogy az én babámnak is baja legyen" (egy héten belülre várom a 3. fiamat).

Nem múlik el ez az érzés, hiába jó minden eredményünk.

Sajnálom őket tényleg, de számomra döbbenet ez a hozzáállásuk az egészhez.Én vagyok rossz, hogy egyáltalán (még ha csak fejben is) ezzel foglalkozok?Úgy érzem mikor találkozunk, h irigyek is ránk, de hát nem tehetek róla h 2 gyönyörű fiam van és most is fiút várok.Arról sem, h neki így alakult és megértem, h pocsék érzés.

Mégis én érzem magam rosszul ha együtt a család...mindig azt látom a szemükben, h "bezzeg ők..." borzasztóan zavar az egész és állandóan azon rettegek mióta megtudtam mi történt a babájukkal, h "mert ennyire ki mertem akadni a viselkedésükön biztos engem is megbüntet a sors és baja lesz a kicsimnek" :(

Mit tegyek, h ez a szörnyű érzés elmúljon?Nem bírom már:(((