25 hetesen hogy érzitek magatokat? Étvágy, súly, teherbírás?

25+6 napos vagyok

Étvágyam van, folyton a hűtőt nyitogatom, mindent megeszek, amit elém tesznek, kb. 2-3 hete van ez a farkasétvágy. 5 kg.t híztam eddig. Ami gond, az az esti lefekvés, folyton jön fel a savam. Kávét szinte már nem is birok inni.

A teherbírásról csak annyit, hogy van egy tempóm, amiben „sétálni” tudok, de haladni nem annyira, szóval nagyon komótosan járok, amerre kell, jobbára a párom jön értem a munkába is. Ha kicsit sietni kezdek, bekeményedik a hasam és meg kell álljak. Szerencsére ülőmunkám van, terepre nem nagyon járok, a munkában pedig felpóckolom a lábam a kisszekrényre. Cipőből már a tépőzárasat favorizálom, a többit nehéz felvenni. Reggel alig birok felkelni. Nem cipekedek.

Te?

Megnyugtattatok, azt hittem, csak én falnék állandóan... :)

25+3

:o)

Első vagyok. Engem azért idegesít, hogy ennyire minden gondolatom az evés körül kering. Tegnap este megfőztem mára a szárazbablevest, hagymával este két tányérral befaltam belőle, és ha nem féltem volna, hogy kihányom, harmadik tányérral is ettem volna. Este alig tudtam elaludni a savamtól.

ja, egy kérdés: azt élvezem a legjobban, mikor este vagy reggel hozábújok a páromhoz, a pici elkezd ficánkolni és apuci is érzi az oldalán a rugásokat. Az nagyon tetszik neki. A ti babátok is oldalba rugja apucit?

Igen, az enyém is rögtön reagál Apa közelségére! Ha nyugtalan vagyok, hogy egy ideje nem éreztem a mozgását, akkor megkérem a Páromat, hogy simogassa meg és beszéljen Neki, akkor azonnal beindul a Picike :)

A savtól én is szenvedek, néha napközben is :( A Rennie segít csak.

Szia! Én is túlsúllyal kezdtem, és már sokat híztam azóta is.

Dícséretes, hogy így tudsz vigyázni magadra! Komolyan irigyellek, én konyhamalac vagyok :(

Ikrek! Még jobban kell vigyáznod gondolom.

Boldog babavárást kívánok Mindenkinek!

Sziasztok,

25 hetes vagyok, és még csak 3-4kg jött fel, bár eléggé túlsúlyosan kezdtem, úgyhogy próbálok észnél lenni. De a múlt héten bármit megettem volna, még a küszöböt és a vasat is. Iszonyatos önuralom kellett ahhoz, hogy megálljt tudjak parancsolna az evésrohamoknak. De szerencsére erre a hétre elmúlt. A teherbírásom már nem a régi. A 4.-re egyre nehezebb felkapaszkodnom. Időnként úgy érzem, mintha a Himaláját kellene megmásznom. És egy kissé pingvines a járásom. Amúgy remekül vagyok, vagyunk.

Nálunk pont fordítva van. Ha nagyon mozog, vagy balhézik bent a kicsilány, akkor szólok Apucinak, hogy beszéljen egy kicsit a lányával, mert már nagyon durva, hogy se állni, se ülni nem hagy, annyit boxol, rugdos bent. Akkor Apuci jön a pocsimivel és a hasba beszélgetéssel és csodák csodája, Panka baba megnyugszik 1-2 órára, bár előtte azért némi simogatással és örömrúgással még jelez, hogy veszi az adást. :-D

Boldog baba várást mindenkinek!