Normális érzés, hogy hiányzik?

Nem volt jó terhességem...

3. baba,36 éves voltam/vagyok...

12 hétig gyötört a hányinger,aztán jött a többi...magzatviz vizsgálat..görcsölés...iszonyatos sav,fáradtság.

Alig vártam hogy megszabaduljak a tehertől.

Minden jelet szülésnek hittem.

A vége az lett hogy még túl is hordtam.

A kórházban töltött napok borzalmasak voltak hogy csak várakoztam...

Nagy nehezen,tele komplikációval a végén megcsászároztak.Nagyon nehezen viseltem az első 6 hetet utána.

Babával minden ok volt,csak velem nem...

Ma már lassan 4 hónapos lesz...az emlékek halványodtak már most.

De ugy ahogy írod,belegondolva hiányzik....:))

Nekem már nem lesz és nem lehet több baba igy már csak libabőrösen emlékképek lesznek:))

De igaz a szó:hiányzik az az állapot akármilyen is volt:)

Teljesen egyetértek veled, nekem is miután megszületett a kislányom borzasztóan hiányzott a terhesség csodába illő állapota, nagyon imádtam, pedig voltak problémáim (12 hét rosszullét, cukorbetegség, görcsök), de mégis nagyon-nagyon hiányzott.

Én is itt olvasgattam az oldalon, nosztalgiáztam, számolgattam a hónapokat, éveket, hogy mennyit kell még várnom, hogy újra átélhessem ezt a csodát. De ez a hiányérzet idővel csökken, sőt el is múlt. Most pedig második babámmal a pocakomban újra élvezem a várandósságot, a sok hányás melett is, és már előre félek, hogy valószínüleg már csak egyszer fogom átélni ezt a gyönyörű állapotot.

Naná, hogy hiányzik :) Kicsit mindig irigy vagyok azokra, akik pocakosok, vagy pár napon/héten belül szülnek :)

Az én fiam már 18 hónapos, de nincs olyan nap hogy ne jutna eszembe a pocakos élet :)