Érzett már ekkora kilátástalanságot valaki?

Neked kell érezned,h érdemes e szülnöd ennek az embernek!

Te látod,h mennyire durva a helyzet kettőtök közt!

Ha valóban bizonytalannak látod a helyzetet,akkor még idejében dönts! Azert,mert abortusz ellenes vagy és úgy kihordani egy gyermeket,aki semmiről nem tehet,h nem várják szeretettel-nagy felelőtlenség...

Az a magzat végig érezni fogja,h nem akarták,h világra jöjjön...ugyan abban a lelki állapotban lesz,mint Te!

Nem könnyű,de jól gondold meg mit teszel!Nagyon nehéz,mert neked egyedül kell eldöntened,h hogyan tovább,ha nincs aki lelkiekben támogasson!

Én csak minden jót kívánok és kitartás!

Szia! Tanácsot sajnos így hirtelen nem tudok adni, de hasonló helyzetben én is voltam. Alig egy év együttjárás után házasodtunk össze. Az, hogy nem töltöttünk együtt elég időt előtte, kb. 2 évvel később jött ki, sokat veszekedtünk, már válni akartunk. Hülyeségek miatt romlott meg a kapcsolatunk, már nem emlékszem pontosan, mi volt a gond, de azt tudom, hogy hónapokig nagyon rosszul voltunk együtt. Vitáztunk, a párom sokszor azt vágta a fejemhez, hogy már hazajönni sincs kedve. Ha nem vagyunk házasok, biztos szétmegyünk, minden nap bőgtem, hónapokig szex sem volt. De én is nagyon szerettem, ő is nagyon szeretett. Arra már nem emlékszem, hogyan oldódott meg a helyzet, de azt tudom, hogy nagyon sok kompromisszumot kellett kössünk, békét hagytunk a másiknak, ha valami fájt, akkor sem mondtuk, figyeltünk minden egyes szóra, amit kiejtettünk a szánkon. Mindez már 4 éve volt. Azóta is együtt vagyunk, első babánkat várjuk, és jobban szeretjük egymást, mint eddig.

Én úgy vélem, ha nem csaljátok egymást, ha a párod nem iszik, ha jó ember, akkor nincs olyan dolog, amit ne lehetne megbeszélni. Ha összeveszünk, vagy valami baj van, mindig arra gondolok, hogy mennyire vágytam rá, hogy együtt legyünk, arra gondolok, hogyan ismerkedtünk meg, régi képeket nézegetek, és néha sírni támad kedvem, ha arra gondolok, hogy elveszíthetem őt. De együtt kitartunk minden jóban, rosszban, támogatjuk egymást, ha kell. Tudod, sokszor eszembe jut, hogy ha meghalna, valamit tennék, hogy utólag megtermékenyülhessek tőle, hogy a gyermekét kihordhassam. Ha szereted azt a férfit, akivel együtt élsz, akár egy picikét is, arra gondolj, hogy ez a baba nem a tiéd, hanem egy olyan kincs, ami kettőtökből van, és ami egy picike őbelőle neked.

Ha mindketten nagyon akartátok a babát, az most nem változhat meg. A gyermek nem olyan, mint egy plüssfigura, amit tőle kaptál, és ha szakítotok, a fejéhez tudod vágni. A baba az a kincs, ami által ő örökre veled marad.

Erre gondolj, mikor döntést hozol.

24 hetes pocis

Én egy túlzottan őszinte ember vagyok, most is az leszek, nem kertelek,aztán csak remélem nem haragszol meg.

Amit írsz annak kicsit olyan "szaga van", mintha azért írnád le, hogy végre valakiből kicsikard azt a választ amit talán hallani akarsz: hoyg ilyen kapcsolatra nem lehet gyereket válllalni. De amint látod, ezt eddig senki nem mondta, hanem mindenki valami megoldást próbál javasolni.

Neked kell eldöntened, mert én vagy bárki akármit javasolunk, és aztán ennek kapcsán akárhogy döntesz is,a mi életünk nettől nem fo9g megválzotzni, a tiéd viszont igen!

Én egy dolgot tudok hozzáfűzni,ami az én esetemben igaz: egy szuperjó,harmónikus kapcsolatot is igencsak meg tud zabolázni egy picibaba,egy nem jó kapcsolatot méginkább, és a végén a gyerek issza meg a levét.

Egyáltalán, a párod mit szól a terhességhez,a babához? Meg kéne kérdezni őt is, hátha elő hozza az érzelmeit.

Nem okoskodok tovább.Sok sikert.

(Ui: mi ha már anyira dühösen forrongtunk a páromal hogy semmit se sikerült megbeszélni, leültünk egy pohár borral, és megeredtek az őszinte szavak...)

Jól döntöttél!!!!!!!! Sok boldogságot a babához! :)

puszi

8 heteske