Lehet butus kérdés, de már most imádom a kislányom, mi kesz később? =)

:-)) nem butus kérdés...aranyos vagy.

Én babásan nagyon aggódtam, a végén jött csak el egy ilyesmi időszak, mint amit Te írsz...és ha most ezt érzed, akkor ne tudd meg, hogy mit érzel majd mikor kint lesz...az eleje nehéz, de aztán nagyon erős védelmi érzés volt bennem, és most 2,5 éves, már dumál, ölel, van visszajelzés, hát bassuska napont 4-5x tuti könnybe lábad a szemem...:-DDD

Annyira imádom, hogy tényleg ölni tudnék érte...szóval ilyen lesz később..:-))

Hú, hát én sosem voltam ilyen csöpögősen émelygős.

Bocsi, de nekem ez nagyon túlzás és visszataszító.

Én is szeretem a lányom, de normális keretek közt.

Igen, ugyanilyen. Imádok vele kontaktolni, és bearanyozza a reggelt, mikor a szokott időben fészkelődni kezd, majd ahogy köszönök neki hangosan, szépen lelkesen belendül a ficergésbe. A kezdetektől vannak állandó időpontjai, mikor jelentkezik, és sokszor lesem az órát, hogy vajon mikor jön már el az ideje. Mint egy kis atomóra, olyan pontos. :)

A ruhavásárlás nálunk olyan, most már gyakorlatilag csak róla szól. Meg minden vásárlás. Kötelező jelleggel nézek be mindig a babaosztályokra, hátha van valami hasznos, valami szép. Örömmel és lelkesen állítom össze a babakelengyét és gyakorlatilag a 90%-a már megvan.

De azt mondom, ezt az időszakot élvezni kell! Nálunk is első baba, kislány, és igyekszünk neki mindent megadni.

Gratulálok és külön boldogság olvasni, hogy valaki ilyen boldogan, vidáman éli meg a babavárást! :)

Üdv:

27 hkm

Úúristen, ebben mégis mi "csöpögősen émelygős", és "visszataszító"? Szerintem van bőven irigység a válasz mögött..

Mindenesetre kedves kérdező, szerintem tök cuki vagy, alig várom már, hogy én is ott tartsak, hogy érzem ahogy mozog, de én még csak a 11. hétben vagyok :))