Hogy lehet valaki ennyire érzéketlen? Hogyan kezeljem?
4 év hosszú próbálkozás után jött össze a baba, lelkileg és testileg is megviselt ez az időszak..
Ezt tudták rólunk közeli családtagok, barátok. Anyósék már többször megjegyezték a próbálkozás alatt, hogy már nagyon vágyik az unokára. Mindig mondtuk, hogy hát még mi..
Eljött a 14. hét, bejelentettük a nagy hírt, leülepedett bennük a dolog. Azóta anyósnak majdnem minden második mondata, hogy na majd nem lesz ám annyi időd... meg a gyerek nagyon sok munka ám... állandóan a keserűséget akarja belőle kihozni.
Szívem szerint leüvölteném a fejét, hogy hogy képzeli ezt? Életünkben nem vártunk ennyire semmit! Biztos, hogy lesznek benne nem mindig kellemes dolgok. De én már úgy érzem, hogy ennyi várakozás után már azt is boldogon fogom megélni. Erre vágytam, hogy hajnalba felkelhessek hozzá, szerethessem, gondoskodjak róla már nagyon régóta.
Én elsőre megmondanám,hogy fejezze be.
Ha nem fejezi be szép szóra,leüvölteném a fejét és a könyékére nem mennék,mondván van jobb dolgom is (van bizony,várni a kicsit)
Hát akkor ezek szerint a te anyósod sem a jobbik fajtából került ki.
Próbáld még most az elején amennyire csak tudod leépíteni, mert ha ott lesz a baba, akkor ez csak még rosszab lesz, pl. miért így - miért úgy csinálod, mindenbe bele fog kotyogni.
Talán kérd a párod segítségét ehhez, de ő sincs könnyű helyzetben, mert úgymond két tűz között lesz.
Kerüld anyóst, vannak, akik a másik elkeseredésére hajtanak.Oka? talán a saját keserűségükből ered.
Igen, nehéz időszak jön, de mégis: a legnehezebb volt, amikor a 3 gyermekünk kicsi volt, de - mégis /vagy ezzel együtt - a legszebb. Az aranykor. Még most is feldereng arany ragyogása annak az időszaknak, noha már nagyok.
Boldog babavárást!
Én kerülném messziről,addig amíg nem kezd el fejlődési rendellenességről,vetéséi arányokról,szülős rémtörténetekről,családban előforduló betegségekről beszélni.
Mi "csak" három évet vártunk,de én olyan boldog voltam éjjel is felkelésnél,fájó mellbimbókkal is,karikás szemmel,kit érdekelt mikor ott volt,rá vártunk.
Ha nem akarod az anyósodat nyeresen leállítani akkor mond a következőt neki
"- tudom, hogy rengeteg munkával jár egy gyerek, tudom hogy sokat fog kakilni, pisilni, és sokszor lesz beteg. Tudom hogy lesznek álmatlan éjszakáim, lesznek éjszakák amikor az ágya mellett cserélek borogatást rajta. Tudom hogy lesz a gyereknek dacos, hisztis, sértődős, hazudós, lázadós, okoskodó, szemtelen korszaka. De cserébe kapok egymillió ölelést, nyálas, csokis puszikat, bújásokat..Gyermek rajzokat, és olyan saját készítésű tárgyakat amiről sosem fogom megtudni mit is ábrázol. Lesz egy kis lény aki önzetlenül, tiszta szívből fog minket szeretni. És én azon leszek, hogy ez a baba 20-30 évesen is önzetlenül, tiszta szívből szeressen.. Szóval anyuka! Ne károgjon, mert minden rossz amit mond bőven megéri az árát"
Majd ott hagynám..
Én azt mondtam, hogy ha ekkora teher egy gyerek akkor őket nem is fogjuk majd terhelni a jelenlétünkkel ha megszületett. Ez bevált.
Sok boldogságot :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!