Hogy irnatok le az erzest amikor elindul a szüles? Milyen lesz?

Én már feküdtem a kórházban, amikor hajnali egykor arra ébredtem, hogy fájdogál a hasam alja. 2ig próbáltam visszaaludni, de nem sikerült. Épp csak annyira fájt, hogy ne hagyjon elaludni.

2kor már gyanússá vált, hogy mintha rendszeresen fájdogálna, tehát 2-3-ig mértem az időt. Igen, akkor már 5 percesek voltak, teljesen szabályos időközönként.

3kor kimentem a szülésznőhöz a nővérszobába, hogy valamit adjon, hogy el tudjak aludni. Megkérdezte, hogy milyen jelleggel fáj a hasam, és milyen időközönként. Mikor meghallotta, hogy 5 percenként, egyből elsápadt, és közölte, hogy kövessem a CTG-re. =o)

3-fél 4ig nézte, akkor már 4 percesek voltak, de csak éppen hogy fájt.

Nagyon furcsa, de még ekkor sem kapcsoltam, hogy nemsokára szülök! :o)

Az ügyeletes orvos következett a vizsgálatban, fél 5 körül jött megnézni. 2 ujjnyira voltam nyitva.

Na, valahol itt kezdett derengeni, hogy nemsokára baba lesz, akkor meg főleg, amikor megkérdezte a szülésznő, hogy ki lesz benn a szülésnél. Mondtam, hogy a férjem. Erre mondta, hogy akkor lassan telefonálhatok is, majd nyitva hagyja neki a bejárati ajtót.

Furcsa, de egyáltalán nem pánikoltam be, tök nyugodtan felhívtam, és közöltem vele, hogy lassan készülhet. Valami angyali nyugalom áradt szét bennem, egyáltalán nem féltem. Bezzeg szegény férjem! =o) Ja, még anyunak is így telefonáltam 5 körül. Hát utána már ő sem aludt.

Fél 6kor jött a fogadott orvosom, aki szerint délre lesz baba. Én sétálgattam, csevegtem, viccelődtem a szülésznővel, wc-n voltam, tusoltam... Fél 7kor az orvos burkot repesztett, az meghozta a hatalmas fájásokat, és 3/4 9kor megszületett a kisfiam!

(Úgy, hogy így utólag belegondolva igazából nem is futott át az agyamon, hogy "szülni fogok", inkább csak sodortak az események.) Tehát ilyen nem volt, amit írtál, hogy "most szülni fogok".

Szerintem ott és akkor nem gondol erre az ember, hanem ösztönszerűen cselekszik, és kikapcsolt a gondolkodás!

Olyan gyors és könnyű szülést kívánok neked, mint amilyenben nekem volt részem! =o)

Nekem is hasonlóan kezdődött, mint az első válaszolóé, csak én egy egész éjszakán át elvoltam öt perces fájásokkal. Még aludni is tudtam. Eszembe se jutott, hogy szülni fogok, azt hittem azok a fájások sokkal jobban fognak fájni. :) Aztán reggel elment a nyákdugó, és akkor mentem a nővérhez (mert énis már korházba voltam), hogy csináljon valamit mert elment a nyákdugóm és fáj a derekam. Nekem a derekam fájt.

Kérdezte milyen gyakran fáj, én meg akkor reggel már nem is néztem, mondom elég sűrűn. Kérdezte, hogy úgy érzem szülni fogok? Mondom nem tudom mit kéne éreznem, első babám. :D Aztán rátettek ctg-re kb 40 percre, aztán jött az orvos megvizsgált, aztán mondta szedjem össze a cuccomat, és a nővér majd segít levinni a szülőszobára, akkor telefonáltam a férjemnek, meg anyukámnak.

Igazából én se fogtam fel, hogy most szülni fogok, az események csak követték egymást.

Szia!

Még nem szültem csak nagyon jó a kérdésed mert engem is ez érdekel mostanában, elképzelni sem tudom, hogy milyen lesz , mert még sose volt menstruációs görcsöm se. Viszont már 3 szülésen fogtam a barátnőim kezét és velük együtt sírtam mikor megszületett a babájuk. Mind azt mondta, hogy nagyon jó volt, hogy nem voltak egyedül egy percig sem a szülés alatt és előtte a vajudásnál. Talán egy barátnődet is megkérhetnéd, nem kell hogy bent legyen végig, de lehet jobban viselnéd a nem várt eseményeket! Szép és gyors szülést neked!

Én is nagyon magamnak való vagyok, de szerintem ott és akkor szükségem lesz valakire... :-)