Kismamák, a terhesség során nektek is megfordult a fejetekben olyan dolog, amire nem kellene gondolni? Pl. Mi van, ha el kezdesz vérezni, mi van ha elvetélsz. Vagy, jól van a baba? Nem halt el?

Igen, néha eszembe jut. Mivel az utolsó trimeszterben vagyok, a halvaszületés az egyik legnagyobb félelmem. Nem pörgetem rajta az agyamat, de igyekszem nem elnyomni ezeket a gondolataimat sem. Ettől még nem stresszelek rajta, csak feldolgozom a lehetőségeket. Amíg nem mertem kimondani, addig többször álmodtam ilyeneket. Amióta megfogalmaztam a félelmeim, az éjszakák nyugodtabbak.

Egyébként szerintem teljesen természetes dolog, hogy babaváráskor / szülés közeledtével előkerül az élet és halál kérdése. Eleve szüléskor a határmezsgyén táncolunk. Pszichológusok szokták a születést halálközeli élményhez hasonlítani, és nem egy anya éli meg szülés közben a halálfélelmet. Talán tudat alatt a terhesség előhívja a saját születésünk emlékeit, félelmeit is. Úgy érzem, nem baj, hogy a természet is rákényszerít, hogy elgondolkozzak az élet és a halál kérdésén. Ettől nem fog elhalni a baba, csak jobban tisztába jövök saját magammal.