Átkozottul érzem magam. Tudnátok segíteni?

Igen, igen, átalakul az életed. S nehéz hozzászokni az új szituhoz.

Viszont, ha már így alakult, akkor nézz előre, és keresd meg a mostani állapotban a legjobbat, mert hiába vagy szomorú, hogy esik az eső, akkor is esni fog...tehát ne rágódj feleslegesen!

Szóval fel a fejjel! A babádnak kell most előtérbe kerülnie, és ha ez részedről áldozattal jár, akkor természetes, hogy a szokatlan helyzet kivált némi szomorúságot.

Hagyj magadnak időt, hogy megszokd az új helyzetet.

Nehéz, de a kicsi már úton van. Neki nem egy múlton rágódó anyuka kell majd!

Ja, és a hormonok...na azok simán fejbe tudnak vágni. Mikor már azt hiszed, erős vagy, jön egy "hormon-hullám" és összetörik a lelked. Na, ezen át kell menni, és később magad sem fogod érteni, hogy min járt ennyit az agyad.

Jó helyen vagy, olvass ilyen oldalakat, kérdezz hozzád hasonlóktól, regisztrálj valami fórumba, ahol tudsz beszélgetni ugyanakkorra kiírt kismamákkal, pld nlc, anyatanya, olvass, ha halasztasz a főiskolán, akkor is olvashatsz a tanult témában, fogd fel úgy, hogy időmilliomos vagy!!!! Én nem voltam veszélyeztetett, majdnem végig dolgoztam, de amikor már nem, akkor csak vártam a babát, boltba jártam, varrtam, pakoltam, stb...

A barátaid tanulnak, de nyugi, lesznek új barátaid, vizsgálatok előtt a váróból, stb.