Első babámat várom, és nagyon félek a szüléstől, viszont ugyan akkor már várom is nagyon. Írnátok valami bátorítót, hogy ne féljek annyira? Leírhatjátok esetleg, hogy nektek milyen volt az első szülés.

5-ös vagyok. Az EDA beadása nem fáj. :-) Nem is szúrást éreztem, hanem csak egy nyomást, de különben is a vajúdási fájással voltam éppen elfoglalva. :-) Lehet hogy ha nem kapok oxit én sem kértem volna, de az oxi nagyon brutál fájásokat tud csinálni. Ráadásul én többször is kaptam mert nem akart hatni, csak fájt mint az állat, de 1 ujjnyi tágulásról meg sem mozdult a méhszáj, csak amikor az EDA-t is megkaptam és végre tudtam kicsit lazítani. A szülésznő is azt mondta utólag, hogy EDA nélkül valószínűleg nem tágultam volna ki és akkor este 6 magasságában mindenképpen vittek volna császárra.

Szerintem ott majd úgyis érezni fogod, hogy mennyire bírod a fájdalmat, meg hogy halad a dolog, és tudni fogod hogy kell-e EDA vagy más fájdalomcsillapítás (csak arra figyelj, hogy bizonyos szakaszban már nem adják be, ha addig nem kéred akkor már nem kaphatsz). Az sem jó, ha a végére teljesen kimerül az ember, mert a végén a tolásnál kell az erő de nagyon. Nekem ez így pont jó volt, hogy a kitolás előtt volt kb. 2 óra amikor nem éreztem fájdalmat, lazítottam, nyugi volt.

2-es vagyok ahol én szültem nem egy modern kórház így kb 1 órát sétálhattam többi 11 óra fekvés volt oldalt fekvés,mert ment az oxi és ez a jó a babának (szülésznő mondta) meg ugye szivárgott a vizem is.Fájásgyengeségem volt tágulni se nagyon tudtam szurit kaptam amitől kicsit beindult a folyamat,de mire oda értem,hogy nyomjak már nagyon fáradt voltam és tiszta homály az egész nyomni azt nem nagyon tudtam a doki nyomta ki belőlem a fiam már úgy volt,hogy vákum,mert 30 volt a szívhang szerencsére sikerült megszületnie időben és miután levették a nyakáról a zsinort felsírt :)

A kicsivel volt nagyobb gond,mert neki nulla volt szívhang őt 2 orvos segítette világra szerencsére minden gond nélkül megusztuk lila volt és ennyi zsinor nyakán és a lábán ugyan úgy szivárgot nála is a víz.

Ne úgy képzeld el a szülést, hogy legalább 12 órán át tartó tömény borzalom, mert nem. Jó része teljesen kibírható, a vajúdás kezdeti, középső szakasza nem igazán fájdalmas. Ami fáj, az a tágulási szakasz vége, esetleg a kitolás, amíg áthalad a baba feje a szülőcsatornán. De onnan már hamar kinn van.

Az enyém kompletten alig tartott 3 órát az első fájástól, mire beértem a kórházba, már nagyrészt ki voltam tágulva, pedig nem éreztem görcsöket. Kb 40 perc volt gáz, de még ott is humoromnál voltam néha. A vége pedig fenomenális. Ha már kinn van a baba, az ember lánya úgy érzi, hegyeket is odébb tud vinni saját erejéből. Pedig még megmozdulni is nehéz :)

Tényleg fontos lenne, hogy a félelem, ami benned van, ne akadályozza majd a dolgokat. Mantrázd szépen magadnak, hogy minden rendben és gyorsan fog zajlani, amíg el nem hiszed. Szóval ne félj! Sok sikert.

Az én szülésem 12 órás volt.Inditással,méhszáj tágitó zselével,majd burok repesztés.15percre már 6perces fájásaim lettek,1óra múlva újra zselé onnan már 3 percesek lettek.Nagyon gyorsan tágultam,de viszont a kitoláshoz nem volt jó,elég a fájásom igy elkezdték adagolni az oxit.A végén már öntötték belém,tehát az utolsó 6óra már összefüggő fájdalom volt.Abbol 5 órás volt a kitolási szak.A végén összehoztuk 5-en a fiammal együtt:D

Semmi fájdalomcsillapitót nem kaptam,nem adtak.

Nem baj,3-4 év múlva remélem jön a kistesó:)

Szép,könnyű szülést kivánok mindenkinek.