Van "jó" megoldás? (abortusz)
23 éves vagyok, harmadéves egyetemista. Három napja pozitívat teszteltem. Nem számítottunk rá. Tanácstalan vagyok. Tizenhat éves korom óta tudom, hogy orvos szeretnék lenni, rengeteget áldoztam már ennek érdekében. A barátommal három éve itt lakunk az egyetem miatt. A szüleink 200km-re tőlünk. Amióta az eszemet tudom azt várom, hogy végre saját gyerekeim legyenek. Tudom ez a mi hibánk. Nem is keressük a kifogásokat. Elszúrtuk, jobban kellett volna vigyázni. Most viszont szörnyű helyzetben vagyunk. A barátom rettentően örül a babának, látom rajta, de tudja, hogy mi a helyzet. Még jó sok évünk van az egyetemen. Imádnám ezt a babát, tényleg, de nem szeretnék kimaradni az első éveiből, ahogy a barátom sem, már pedig az egyetem ezt megkövetelné. Az egyetemet nem hagyhatom ott és a barátom sem szeretné, ez nyilván érthető.Azzal nyugtatom magam, hogy az az őrületes stressz, ami néha itt van és ami magával ragad, biztos, hogy nem tenne jót a babának. A szüleink lévén, hogy messze laknak segíteni nem nagyon tudnak. Tudom hogy az egyetlen megoldás az abortusz lenne, de szörnyen érzem magam a tudattól, hogy megölöm a picúrt. Reménykedem, hogy történik valami, nem szép dolog ilyet kívánni, de örülnék neki hogy ha a természet ezt megoldaná..
Ha valaki használható tanácsot tud adni, azt nagyon szívesen vesszük.
válasza:Azért egyetem és orvosi között van különbség. Szerintem az utóbbi egész embert kíván. És ha már itt tartunk, egy gyerek felnevelése is. DE Te látod, mennyi idődet köti le, menniyre vagy stresszes, hogy tudod kezelni.
Én a helyedben elmennék a klinikai pszichológushoz. (ha jól tudom, úgyis kell, ha ab. mellett döntesz)
válasza: válasza:Nem vagy könnyű helyzetben nem tudom mi lehetne jó megoldás. Talán a pároddal kellene megbeszélni ezt. Viszont tanulás mellet nem egyszerű tanulni. Tudom mert most várom a második gyermekem és van egy két éves lányom aki mellett kell lennem nevelni játszani. Imádom semmi pénzért oda nem adnám, de sokkal könnyebb volt úgy tanulni amikor még ő nem volt.
Egy 2 éves kislány és egy 23 hetes pocaklakó anyukája.
válasza: válasza:Úgy alakult a helyzet, hogy képtelen voltam másképp dönteni. Márcsak azért sem fogom ide kiírni, mert túl sok túlcsorduló kedvességű hozzászólást kaptam.
Azért az eléggé rosszul esett, hogy itt érdekes mód mindenki azt tanácsolta, hogy tartsuk meg, mindent meg lehet oldani, de a közvetlen környezetemből senki nem vállalt volna be egy délutánt a babával, amíg esetleg én előadáson vagyok vagy tanulok a vizsgáimra..
Ha valaki nagyon kíváncsi a döntésre írjon egy üzenetet és leírom, remélem megértitek miért nem akarom ide.
válasza:Nem tom , hogy döntöttél, én hülye racionalista vagyok inkább, azaz úgy gondolom megvan mindennek a helye és ideje. Szal én azt tanácsoltam, hogy majd kélsőbb babázz inkább. De itt meg ne foglakozz a sok okoskodó "kedvességtől túlcsorduló" szuperanyuval, otthon nem hiszem , hogy minden oks náluk. Akkor nem itt élnék ki a mindent tudó frusztrációjukat. ;)
Kitartás!!!!!
válasza:Sokan szidják a karrierista nőket, hogy inkább választotta volna a gyereket, mert az a nő szerepe.
Én sok-sok nőt ismerek mindkét oldalról. Vannak sikeres nők a környezetemben, akik cégeket vezetnek, magas beosztásúak a munkahelyükön, nem egy 35 éves kora után vállalt gyereket.
Ismerek a másik végről is nőket - nyilván azért ebből több van - ,akik huszonévesen bevállalták a gyereket, azóta többet is akár. Oké, most van család, gyerek, van munkája, háza, mittudomén, DE ha megkérdezem, hogy tényleg erről álmodozott-e fiatalon, akkor bizony egyik sem.
Gyereked lehet még később, lehetőséged, hogy elérd az álmaidat már nem biztos.
Szóval az abortuszra voksolnék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!