Lenne itt szülésznő, vagy tapasztalt sokadik gyermekét szülő hölgy?

Én 3 gyermekes anyuka vagyok, mindegyik fiamat teljesen természetesen, fájdalomcsillapítás nélkül szültem... Az elsőnél nem féltem annyira, mert nem tudtam mire számítsak, a többinél már sokkal jobban féltem, de igyekeztem nem hatalmába kerülni az érzésnek... Szerintem természetes az ismeretlentől való félelem, vagy bármilyen félelem a szüléssel kapcsolatban... Csak ne hagyd, hogy ez töltse ki az életed. Amikor beindultak a szüléseim, a félelmem elmúlt és arra koncentráltam, hogy minden egyes fájdalom jóbarát, mert közelebb hozz a kisbabámhoz... Az nem segíti a szülést, ha pánikolsz, félsz és küzdesz a fájdalom ellen, csak nehezíteni fogja és meghosszabítani. A tested tudja mit kell tennie, próbálj segíteni neki. Mindhárom szülésem fájt, nagyon... de bármikor bevállalnám mégegyszer...

Remélem, gyors szülésed lesz!!! :o)

Szívből remélem, hogy segítek a tapasztalatommal! Az első gyermekem érkezése előtt épp így voltam. Rettegtem a szüléstől. Annyira paráztam, hogy túlhordás is lett belőle. Nem tudtam elengedni a babámat, mert nem voltam felkészülve rá. A szülés előtt már egy nappal befektettek a klinikára. Akkor éjjel szembesítettem magam a mindenki által "viccesként" (akkor nem találtam annak) hajtogatott "Bent nem marad" dologgal! :) Indított szülés volt, gyors, de nem könnyű! 4 kilós fiú, 3 óra alatt.

A második gyermekemnél már tudtam, mire számíthatok. Fájni fog, de végülis minden emlőst (nem csak az embert) anya szül, kibírható(!!!) a fájdalom! Tréningeztem magam a találkozásra a babámmal, és relaxáció közben mindig valami "táguló körsugarakat " képzeltem el magamban. Mint mikor egy vízcsepp a tócsában szétnő... Meg arra gondoltam, ahogyan a méhszájam is úgy tágul, mint a koncentrikusan bővülő körök. És arra is gondoltam, hogy számtalan kislány már szembesül a szüléssel, és nem éri őket traumaként. (Vannak, akik 14-16 évesen már szülnek.)

A tréningem olyan jól sikerült, hogy a szülésem napján a kórházba érkezésünkkor már már 3,5 ujjnyira volt nyitva a méhszájam, 1 óra múlva a lányom a kezemben. És minden nőnek ilyen szülést kívánok!!!! Fantasztikus volt! Fájt, de még át AKAROM élni még egyszer!

Még valami! Az is segített az első szülésemkor, hogy arra gondoltam, "magamat is meg kell szülnöm az új szerepemre" Anya leszek! És azóta is a legeslegszebb hivatásnak élem meg! Akarom mégmégmég!

És hidd el, nagyon féltem én is!

És hát bármilyen fájdalmat megér, amit utána kapsz! Leírhatatlan, mesés érzés örökre! :)

2. vagyok. Osztozom az 1-vel abban, hogy bármikor bevállalnám én is még ezerszer is, és nekem sem volt semmilyen fájdalomcsillapításom! És tényleg tudja a tested, mit kell tenni. Erre gondoltam én is. Az állatvilágban sem áll ott folyton egy orvos, mégis zajlik a születés. Nem is beszélve a kevésbé civilizált országokról, vagy az időben is visszamehetnénk néhány ezer évet....

A fájdalom pdig tényleg NAGY BARÁT! Egyre jobban fáj, az majd azt jelenti, egyre hamarabb találkozol a babáddal.

[link]

[link]

Nem tudom mennyire hiszel az ilyen dolgokban. Hátha segít.