Nem igazságot várok, csak segítséget, tanácsot! Megőrülök ettől a helyzettől, mit tegyek? Bővebben lent.
Mint, ahogy a kérdésemben is írtam, nem igazságtételt várok, csak tanácsot, hogy mit kezdjek ezzel az élethelyzettel.
Fiatalok vagyunk. Én is és a párom is. Én 22 éves, Ő 24.
Sajnos 2 hónapja elveszítettem a cég csődje miatt a munkámat, tehát gyakorlatilag ő a kereső ember itthon.
Nem terveztük a babát. Sőt! Védekeztünk is. Tablettát szedtem, amivel eddig soha, semmi problémám nem volt. Március 16.-ára vártam a menzeszem, ami elmaradt. Rá egy hétre teszteltem, pozitív lett. Persze azonnal orvoshoz fordultam, aki megerősítette a terhességem, elmondta, hogy a babára nézve nem jelent veszélyt a gyógyszerszedés és gratulál az erős szervezetemnek, bele esek az 1-2%-os gyógyszerhiba-arányba.. Az előbb leírt helyzet miatt sem, de egyébként sem terveztünk még gyereket. Nem is fordult meg még csak gondolatként sem bennünk. Viszont elképesztő hogy mire képes a test, és az ösztönök, mert mióta tudom, hogy terhes vagyok, kézzel-lábbal tiltakozom az abortusz ellen. Párom számára csak ez az egy út a járható, és ne akarjam belekényszeríteni egy olyan dologba, amit nem akar, nem tudnánk felnevelni azt a gyereket és különben is, ő fiatal még, nem akar egyelőre apuka lenni. Ok, megértem...mit tehetnék? Végülis az ő élete is..
Jövő héten a 2. "időkéréses" vizsgálatomra kell visszamennem az orvosomhoz, ahol már tényleg meg kell mondanom, hogy hogy döntöttem.
A kapcsolatom romokban, azóta külön alszunk, mert én "nem vagyok képes megérteni őt", ma éjszaka pedig még pár ruháját is összepakolta, mondván ő holnap elmegy és szombaton jön a többiért. 3 hete, mióta tudjuk a dolgot, kb. fél mondatot nem volt hajlandó velem erről beszélni, egyetlen egyszer sem kérdezte meg mit akarok, elvégre csak az én testemről van szó.. Kijelentette, abortusz és kész.
Az indok: nem tudjuk felnevelni, nem állunk úgy anyagilag.
Csak hogy tisztán lássátok a körülményeket, leírom az átlagosan havi szinten befolyó jövedelmünket. Ő 170.000 Ft-os nettó fizetésben dolgozik egy étteremben ( OK, rengeteg dolgozik, aláírom ) Albérletben élünk, ami havi cca. 70.000 Ft, tehát így, hogy nekem nincs állásom marad havi 160.000 a mindennapi megélhetésre (a 60.000 az én munkanélkülim) és egyáltalán nem gondolom, hogy bármiben is hiányt szenvedünk. GYED-re szintén jogosult lennék, már mindennek utánanéztem. A baba megszületése esetén a havi jövedelmünk mindennel együtt kb. 250.000 Ft lenne. (-70.000 albérlet) Ebből nem lehet felnevelni egy gyereket?? Én próbálom megérteni az ő álláspontját is, de egyszerűen nem tudom, a viselkedése pedig egyenesen felháborít. Tudom, hogy nem lenne luxus és "habzsi dőzsi" de feltétlenül ez az, amit meg kell adni egy babának? Így is biztosítva lenne mindene, maximum szerényebb körülmények között. Egyedül képtelenség lenne bevállalnom, úgy egyértelműen nem menne. Én sem akartam ezt, de napról napra érzem, ahogy változik a testem, ahogy próbál alkalmazkodni a kicsihez.. hallottam a szívét, láttam ultrahangon és most, csak "úgy" vetessem el? Megőrülök, fogalmam sincs mit kéne tennem... Adjatok tanácsot!!! Ennyi pénzből szerintetek sem lehetne bevállalni a kicsit? És tényleg én vagyok a felelőtlen és megérdemlem a mai rengeteg veszekedést és hibáztatást? Nem baj, ha szerintetek igen, ŐSZINTE véleményekre vagyok kíváncsi. Nagyon köszönöm!
válasza:Itt nincs jó tanács... csak a száraz tények... a párkapcsolatod vagy a gyerek...
Mi is havi 250ből vagyunk..
Havi 40-50et félre teszek és habzsi dőzsi van. Van egy 3 éves gyerekünk jön a következő baba 10 hetes vagyok, lakáshitelünk van (annyi mint a Ti albérletetek és autó hitelünk van. ami 27000 havonta) a fix számláink havonta 160.000 forint télen 180-190.
Meg kell tanulni beosztani és a szart is ki kell taposni mindenből, káros szenvedélyünk nincs...
Nálam kaja nincs kidobva, rájöttem, hogy kell a kajára valót beosztani (úgy hogy havi 20 ezerből főzök vicc nélkül, és havi 20ból pulykamell sonka vaj és trappista sajt és füstölt sajt van a hűtőben a gyereknek annyi túrórudi amit hó elején nem szégyenlek megvenni és annyi (dobozos) kakaó ami egész hónapban kibírja neki) heti 3-4 alkalommal minimum hús van az asztalon. És nem paprikás krumpli és krumplis tészta az állandó menünk bár ezeket is 1 hónapban egyszer megesszük...
Én nem ítélkezem, szorítok egy jó döntésért ami ebben a helyzetben a f@sz se tudja mi lenne...
Egy tuti ezt a babát ketten hoztátok össze, valakinek engedni kell... Bár párodról ad egy jellemképet, hogy ennyire hátat fordít a bajban és nem észérvekkel állítja az igazát... Ha ő esne "bajba" te fordítanál hátat, kíváncsi vagyok hogy alakulna...
válasza:ja és magándokihoz járok a várandósságommal, havi 8 ezer, de most múlthéten is voltam és jövőhéten is menni kell...
Nála is fogok szülni ami 80-100 körül lesz és a ház egyenlőre amit vettünk romokban mert szétvertük, nyár közepén végén lesz beköltözhető állapotban... Addig oda is fizetjük az alapszámlákat és ide is ahol most vagyunk (nevelőapám háza) a havi rezsit... plusz a házba kell idén 2 milliót minimum betolni... Párom reggeltől estig dolgozik heti 7ből hetet a plusz pénzekhez nem nyúlunk hozzá mert mind megy a házba...
válasza:megint én vagyok :)
Én 21 voltam mikor Fiúnkkal terhes lettem Párom 24.
Ő akarta a babát én nem és ez a 12. hét után fordult. Én átálltam takarékoskodó üzemmódra (nyitottam egy számlát amiről semmi havi elszámolás sms értesítés stb nem jött mert úgy kértem) és mentegettem le magunknak a pénzt, hogyha a Párom úgy dönt hogy tiplizik legyen miből éljek a gyerekkel míg kitalálom mi legyen tovább mert a gyed gyes semmit nem fedezne jóformán... Mikor megszületett a Fiúnk mint akit kicseréltek éjjel ő etette (életmentő műtétünk volt a császár nem volt tejem) ő pelenkázta akkor is ha kakis volt, hozta vitte mindenhova magával csak cumisüveg és tápszer legyen meg pelus... A világból kiment volna a gyerekkel...
válasza: válasza:Sajnálom, ami veled történt. Én is gyógyszer mellett estem teherbe. Mikor pozi lett a tesztem, úgy váltunk el egymástól reggel munkába menet, hogy nem tudtam hogyan tovább, és rettenetesen meg voltam ijedve, hogy mi van, ha lelép, vagy ilyenek, de 20 perc múlva felhívott és annyit mondott, hogy "ugye megtartjuk?"
Meglepődtem, és jól esett, bár akkor sem tudtam, hogyan tovább, hiszen albérletben laktam, de azóta a lakás rész is megoldódott.
Persze nálunk én vagyok 26 párom 24, mégis én voltam, aki megijedt, és kifutott volna a világból. Persze hetekig félve mentem haza, hogy vajon ott lesz-e még, vagy nem, de mindig ott volt. Fogalmam sincs mit tennék a helyedben, még azt sem hangoztatom, hogy vetesd el, vagy tartsd meg, mert te érzed, de a párodtól egyáltalán nem érett viselkedés ez 24 éves létére, hogy nem akar gyereket, és ezért elköltözik, és tojik rá mi lesz veled. Neki is egy kicsit magába kellene nézni, mert ahogy nagyanyám mondta, na nem akar valaki gyereket, menjen inkább moziba :)
Hiszen semmi sem 100%-os, csak ha nem nyúlnak egymáshoz a pár tagjai. Mindenesetre neked rengeteg erőt kívánok a döntésedhez, és bármi történjék is, csak a pozitív hozzáállás segít :)
válasza:Mindenkinek köszönöm a véleményt, tanácsot.
Már ott tartunk, hogy nem "csak" az anyagiak miatt, hanem ő nem érzi magát felkészülve arra, hogy szülessen egy gyereke. Erre mit lehet mondani? Ezt megértem, mert nem tartom magam primitív embernek, és tényleg nem volt tervbe véve.. Nem erőltethetem az "akaratomat" egy másik emberre, tehetem "tönkre az életét" egy ilyen fontos döntéssel. Viszont ilyenkor mindig "megszólal bennem" a másik hang, hogy ő miért tehetné tönkre az enyémet azzal, hogy abortuszra kényszerít? Illetve nem kényszerít, de nem ad másik lehetőséget... Így sosem lesz igazság, mert nincs is ebben a helyzetben. Valakinek mindenképpen megváltozik az élete egy olyan irányba, amilyenbe nem szeretné, hogy változzon.. De bocsássa meg nekem mindenki, hogy egyszerűen már most ragaszkodom ehhez a babához, pedig még nem is baba. Érzem minden egyes nap, ahogy változik a testem, ahogy készülődik az elkövetkező hónapokra, stb. Nem tudom elmondani milyen érzés ez... Szerintem csak azok tudják, akik anyukák, vagy akik terhesek. Továbbra is kilátástalan a helyzet, fogalmam nincs mit tegyek. Egyedül nem menne, senkire nem tudok úgy számítani. Még a szüleim is másik, messzebbi városban élnek. És ők sem jelentenének teljes megoldást nyilván.. és persze nem is akarom, hogy az anyámék gondoskodjanak az én gyerekemről.
válasza:Most is azt írod egyedül nem menne , akkor elvetetném a helyedben mert őt tényleg nem lehet rákényszeríteni és lutri is hogy meggondolja e magát a terhességed alatt lehet hogy igen, lehet hogy nem:(
Ha elveteted akkor is nagy esély van rá hogy a kapcsolat tönkremegy mert nem fogod tudni ezt neki elfelejteni:(
Úgyhogy CSAK magad szempontját tartsd szem előtt, a kapcsolatot azt ne. Tehát ha egyedül is kész vagy rá akkor tartsd meg, ha nem akkor meg ne...:(((
válasza:"Viszont ilyenkor mindig "megszólal bennem" a másik hang, hogy ő miért tehetné tönkre az enyémet azzal, hogy abortuszra kényszerít?"
Jól látod, sőt: két életet tenne tönkre az abortusz...
"Egyedül nem menne, senkire nem tudok úgy számítani. Még a szüleim is másik, messzebbi városban élnek."
Ha úgyis munkanélküli vagy, nem költözhetnél vissza hozzájuk?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!