Nem igazságot várok, csak segítséget, tanácsot! Megőrülök ettől a helyzettől, mit tegyek? Bővebben lent.

Mint, ahogy a kérdésemben is írtam, nem igazságtételt várok, csak tanácsot, hogy mit kezdjek ezzel az élethelyzettel.

Fiatalok vagyunk. Én is és a párom is. Én 22 éves, Ő 24.

Sajnos 2 hónapja elveszítettem a cég csődje miatt a munkámat, tehát gyakorlatilag ő a kereső ember itthon.

Nem terveztük a babát. Sőt! Védekeztünk is. Tablettát szedtem, amivel eddig soha, semmi problémám nem volt. Március 16.-ára vártam a menzeszem, ami elmaradt. Rá egy hétre teszteltem, pozitív lett. Persze azonnal orvoshoz fordultam, aki megerősítette a terhességem, elmondta, hogy a babára nézve nem jelent veszélyt a gyógyszerszedés és gratulál az erős szervezetemnek, bele esek az 1-2%-os gyógyszerhiba-arányba.. Az előbb leírt helyzet miatt sem, de egyébként sem terveztünk még gyereket. Nem is fordult meg még csak gondolatként sem bennünk. Viszont elképesztő hogy mire képes a test, és az ösztönök, mert mióta tudom, hogy terhes vagyok, kézzel-lábbal tiltakozom az abortusz ellen. Párom számára csak ez az egy út a járható, és ne akarjam belekényszeríteni egy olyan dologba, amit nem akar, nem tudnánk felnevelni azt a gyereket és különben is, ő fiatal még, nem akar egyelőre apuka lenni. Ok, megértem...mit tehetnék? Végülis az ő élete is..

Jövő héten a 2. "időkéréses" vizsgálatomra kell visszamennem az orvosomhoz, ahol már tényleg meg kell mondanom, hogy hogy döntöttem.

A kapcsolatom romokban, azóta külön alszunk, mert én "nem vagyok képes megérteni őt", ma éjszaka pedig még pár ruháját is összepakolta, mondván ő holnap elmegy és szombaton jön a többiért. 3 hete, mióta tudjuk a dolgot, kb. fél mondatot nem volt hajlandó velem erről beszélni, egyetlen egyszer sem kérdezte meg mit akarok, elvégre csak az én testemről van szó.. Kijelentette, abortusz és kész.

Az indok: nem tudjuk felnevelni, nem állunk úgy anyagilag.

Csak hogy tisztán lássátok a körülményeket, leírom az átlagosan havi szinten befolyó jövedelmünket. Ő 170.000 Ft-os nettó fizetésben dolgozik egy étteremben ( OK, rengeteg dolgozik, aláírom ) Albérletben élünk, ami havi cca. 70.000 Ft, tehát így, hogy nekem nincs állásom marad havi 160.000 a mindennapi megélhetésre (a 60.000 az én munkanélkülim) és egyáltalán nem gondolom, hogy bármiben is hiányt szenvedünk. GYED-re szintén jogosult lennék, már mindennek utánanéztem. A baba megszületése esetén a havi jövedelmünk mindennel együtt kb. 250.000 Ft lenne. (-70.000 albérlet) Ebből nem lehet felnevelni egy gyereket?? Én próbálom megérteni az ő álláspontját is, de egyszerűen nem tudom, a viselkedése pedig egyenesen felháborít. Tudom, hogy nem lenne luxus és "habzsi dőzsi" de feltétlenül ez az, amit meg kell adni egy babának? Így is biztosítva lenne mindene, maximum szerényebb körülmények között. Egyedül képtelenség lenne bevállalnom, úgy egyértelműen nem menne. Én sem akartam ezt, de napról napra érzem, ahogy változik a testem, ahogy próbál alkalmazkodni a kicsihez.. hallottam a szívét, láttam ultrahangon és most, csak "úgy" vetessem el? Megőrülök, fogalmam sincs mit kéne tennem... Adjatok tanácsot!!! Ennyi pénzből szerintetek sem lehetne bevállalni a kicsit? És tényleg én vagyok a felelőtlen és megérdemlem a mai rengeteg veszekedést és hibáztatást? Nem baj, ha szerintetek igen, ŐSZINTE véleményekre vagyok kíváncsi. Nagyon köszönöm!