Volt egy enyhe pánikroham szerű állapotom. Ugye nem lehet baj?

Köszönöm a válaszokat! Nem én konfrontálódtam, hanem a családtagjaim, akik rajtam keresztül veszekednek, nekem mondják el, hogy mi egymással a bajuk, engem idegesítenek fel azzal, hogy nekem sírnak, pedig én semmit sem tudok csinálni... Mert nem én vagyok a konfliktus részt vevője... Én csak vagyok és próbálok segíteni a konfliktuson de már nem bírom idegileg etzt a cincálódást, meg őrjöngést ami a családomban megy és elszakadt a cérna... Hogyan tudnám ezt elkerülni?? Anyukám is engem hívogat a problémájával, és még engem is elküld melegebb éghajaltra mikor totál ideges és nem gondolkozik... Engem ez lelkileg és idegileg is megvisel, mert semmit sem tudok tenni a családomban dúló konfliktusok terén de ugyanúgy áldozata vagyok ezeknek, mivel szeretem őket és próbálok segíteni valahogy a békülésben vagy egyszerűen ha megpróbálom ignorálni, akkor meg hívogatnak a problémáikkal. Szeretem őket, de valójában nincsenek tekintettel az állapotomra az az igazság... És nagyon megijedtem mikor vérezni kezdett az orrom, és olyan gyorsan dobogott a szívem, hogy nem kaptam levegőt sem úgy sírtam. Nem akarok többet így kiborulni!!! Erősebbnek kell lennem lelkileg valahogy... Köszönöm még egyszer azoknak, akik eddig válaszoltak.