Most őszintén, mennyire fájt nektek a terhesség? Ne kíméljetek, nem én akarok szülni! A szoptatás is fáj?

Szerintem a terhesség egyetlen nőnek sem "fáj". Nem hiába nevezik áldott állapotnak. Nyilván vannak nők, akiket sokáig kínoz a hányinger, szédülés, émelygés, sőt vannak akik nagyon sokat hánynak, ez biztos, hogy egyikőjüknek sem egy leányálom de a terhesség sok esetben ezzel jár ezt azért lehet tudni. Én speciel egyszer sem hánytam, ritkán szédültem, nekem szinte tökéletes terhességem volt, életem egyik legszebb időszaka volt. Mondhatni imádtam várandósnak lenni. :)

A szoptatás az elején valóban rettenetesen fájdalmas de csak 1 maximum 2 hétig amíg a mellbimbó hozzászokik az új "folyamathoz" mert sajnos ahogy a baba eszik felázik és emiatt a legtöbb esetben kisebesedik és fáj miközben eszik. De ez is hamar elmúlik csak ezt az időt kell valahogyan "kibírni". Semmi esetre sem szabad feladni. :)

A szülés az egy más témakör, abban senki sem fog szépíteni, az rettenetes fájdalommal jár. (bár ez is változó) De igaz az, hogy ha a kezedbe adják a babádat akkor elfelejtesz minden addig átélt fájdalmat. :)

Van aki jól viseli, van aki nem. A terhesség nem olyan borzalmas. Én sokáig küzdöttem a rosszulléttel, hányással, gyomorégéssel, hátfájással, vizesedéssel, szinte minden rosszból kijutott, de ha nem hagyod el magad, akkor kibírható. Viszont tudomásul kell venni, hogy nagy az esélye, hogy soha nem lesz olyan a tested, mint előtte. Terhességi csíkok jelenhetnek meg a hasadon, combodon, derekadon, fenekeden, melleden, amik már soha nem múlnak el, semmi nem tünteti el őket. A bőröd megnyúlik, ezért a hasad sem fog rendesen visszahúzódni. Lehet, hogy meghízol, hiába nem zabálsz, és ezt rettenetesen nehéz leadni, néha lehetetlen. A melled valószínűleg lógni fog, és a bimbóudvar is óriási marad, nem mindenkinek húzódik vissza. A szoptatás után a legtöbb nőnek a melle kisebb lesz, mint volt. A szülés után a hajad hullhat, a fogaid megromolhatnak.

A szülés fáj. Nagyon. De attól is függ, hogy mennyire alacsony a fájdalomküszöböd. Ha alacsony, mint nekem, akkor szívás. Én azt hittem belehalok. Elviselhetetlen volt a fájdalom, olyan volt mintha 2 percenként átmenne rajtam egy vonat. Majd elérkezik az idő. Nyomnod kell. Az erőlködéstől odakakilsz (hiába adnak beöntést előtte), odapisilsz, én oda is hánytam. Gátmetszést csinálnak majd összevarrják. Van aki szerint ez a legfájdalmasabb rész. Ha nincs szerencséd ez még hónapokig fájhat. A szex megromolhat, van akinek csak komoly intim tornával hozható rendbe a dolog. Ismerek olyat aki azóta bepisil már csak egy köhögésnél is.

Szóval nem egy leányálom, és semmiképp nem hívnám áldott állapotnak a terhességet sem. De túl lehet élni, látod mennyien vállalják be többedszer is.

Nekem nem voltak reggeli rosszulléteim, viszont állandóan fel voltam puffadva mindentől, nagyon szúrt mindig a hasam. Meg ha nagyon őszinte akarok lenni az emésztésem is sokat változott, volt hogy napokig nem adtam produktumot, volt, hogy hasmenés jött rám persze olyan helyen, ahol nincs mosdó :/

A vége felé sokat fájt a derekam, de nem vészesen, anno iskolában is fájt annyira, mikor sok könyvet cipeltem :D

Nem fáj a szoptatás, de én nem tudtam megszeretni, nem is csináltam sokáig (fél éves koráig), mert nagyon kellemetlenül éltem meg a szituációt. A kórházban sem nagyon ment, bejött a nővér, hogy anyuka akkor csecsre tesszük a gyereket (eleve már ez a kifejezés is nagyon zavart), de egyszerűen hogy ott bámult, nem bírtam. Kényelmetlen volt, hogy csak egy függönnyel volt behúzva az ajtó (volt ajtó rendesen, csak nem csukta be) és láttam, ahogy mennek a lábak és bárki, bármikor bejöhet. Szóval nekem ez azóta sem kellemes élmény, pedig tényleg nem fáj egyáltalán.

őszintén? képzeld el, hogy eltörik az összes csontod egyesével, majd mikor ez megvan, kidobnak a 10.-ről (ez a kitolás).

DE: vármennyire is fáj, van miértje!!! és ettől túlélhető! a hormonok meg valami csodálatosak, 2 fájás között is már feledtetik veled az előzőket :)

jól ki van ez találva és tényleg mindig ott van az az érzés, hogy nincs sok hátra, mindjárt lesz egy babád, az életed, akiért megéri minden szenvedés :)

nekem borzasztó terhességem volt, egyébként így megváltás volt már a szülés :) sajnos sok gond volt, sokat voltunk kórházban, sokat véreztem, 9 hónap aggódás volt :/

de tényleg megéri :)))

A terhesség nem fáj :) A szülés igen. A szoptatás nem (normál esetben).

Terhesen annyi volt a kellemetlen, hogy állandóan pisilnem kellett, mert a fiam focizott a hólyagommal, meg hát a hátam azért időnként megfájdult. Ami még kellemetlen volt, hogy nem tudtam hason aludni, pedig amúgy mindig úgy szoktam. A végén bedagadt lábak, sehogy sem kényelmes állapot, ilyesmik voltak, kb. ennyi.

A szülés az piszokul fájt, de nyilván ki lehet bírni, hiszen ha nem lehetne kibírni, ki maradna, aki elmeséli, hogy mennyire fájt? :D Nehéz leírni, hogy milyen, meg hogy mennyire fáj, mert tényleg nem jó, ott és akkor már nagyon azt várod, hogy vége legyen, de ahogy megszületik a baba, már szinte el is felejted, legalább is nekem így volt. Mármint nem csak azért, mert megláttam a fiamat, és onnantól kezdve csak ő érdekelt, hanem valahogy így működik az ember, a fájdalmat könnyen elfelejti, arra emlékszik persze, hogy valami fájt, de az érzést már nehezebben idézi fel.

Na, mit kérdeztél még? Ja, szoptatás. Az nem fáj :) Az akkor nem jó, ha nem jól csinálják. Pl. a fiammal úgy volt, hogy nem tudta rendesen bekapni a mellem, és eleinte jól megrágta, az elég rossz volt, de amúgy, ha rendesen csinálja akkor nem fáj. Sőt, inkább olyan nyugodt, kellemes dolog.