Éreztétek már, hogy legszívesebben visszacsinálnátok és mégse kell se terhesség, se baba?

Hát én 26 évesen vártam a fiamat, és bizony akármennyire is szerettük volna, megfordultak ezek a gondolatok a fejemben, és a vége felé mikor már nagyon nyűgös voltam mindenem fájt, vizesedtem, szanaszét repedt a bőröm stb. akkor néha elküldtem magam a fenébe persze ez csak pillanatnyi állapot volt.

Én pesszimista alkat vagyok alapban :) szóval minden létezőt felvonultattam magamban, hogy mi mindent nem fogok tudni csinálni majd meg stb.

Aztán megszületett a fiam és hidd el, hogy szakítok időt arra amire igazán szeretnék és ha meg nem akkor egyszerüen SEMMIN se bosszankodok ha róla van szó!!! ha 25 ezerszer kell felvennem egy nap és szaladt a ház mert egész nap csak szopizni akart stb. akkor is minden gondom eltörpült amellett hogy CSAK neki jó legyen!!!

Régebben elképzelhetetlen lett volna hogy én kipihenjem magam pár óra alvástól vagy hogy 6kor keljek minden áldott nap...most meg egyszerüen tudom h nincs értelme ezen keseregni és ha lehetne se tudnék már annyit aludni.

Mindig minden körülmények között ö az első, és én ettől vagyok boldog :)

Megváltoztatott mindenféle értelemben a fiam:)

És ez így jó sztem, valahogy így van összerakva az ember lánya :))

A harmadik válaszolóval teljesen egyetértek! Ha már megszületett a baba, alig várod, hogy ébren legyen és vele foglalkozhass! Eszedbe sem fog jutni a net, mikor ott van ő, aki olyan édesen szuszog ott melletted.

Mi a férjemmel most várjuk a harmadik babánkat, 32 évesen. Az elsőt 21 évesen szültük, nekem is voltak kétségeim a jó anya kérdéssel kapcsolatban és már én is úgy éreztem mint te, hogy kibuliztuk magunkat nagyon, többet mint amennyit kellett volna! :)

Felüdülés volt egy közös gyermek, végre nem csak szórakozni, utazni járni, hanem vigyázni, óvni és nevelni szemünk fényét! Ez volt és ez életünk értelme, a gyermekeink! Semmi nem hiányzik az életünkből és nem sajnálunk semmit, fantasztikus éveink voltak/vannak!

28 hetes km

Szia!

Én szülés előtt gondoltam ilyenekre. "Minek kellett ez nekem? Úristen, nem lehetne visszacsinálni?"

Most már tudom, hogy a szülés előtti pánik miatt volt ez.

Tényleg úgy van, hogyha gyermeked van, akkor már nem lesz fontos a punnyadás, a tv nézés. Az lesz a legfontosabb, hogy a gyermeked jól érezze magát.

Szia!

Én 22 évesen szültem az elsőt, 24 évesen a másodikat és most várom a 3. babát.

Hidd el nekem, hogy szülés után, sőt már a terhesség alatt, mikor elkezded érezni a hasadban a pici mozgását, kialakulnak benned az anyai ösztönök és onnantól kezdve csak Ő lesz a fontos a számodra. Érte fogsz aggódni, folyton rá fogsz gondolni és várni azt a pillanatot, amikor végre a karjaidban tarthatod a Te drága gyermekedet. Ez az élet legcsodálatosabb ajándéka és szerintem az élet gyermek, vagy gyermekek nélkül teljesen értelmetlen lenne.Ő értük dolgozunk, gürizünk, hogy minden meg tudjunk nekik adni, és jó látni azt, ahogy cseperednek, felnőnek és boldog felnőtt válik belőlük.

Sok boldogságot kívánok!

25 km

Én 33 évesen szültem, és még nekünk is voltak ilyen gondolataink...

Aztán most itt van ez a csodaszép, jófej 3 hónapos kis törpe, és semmiben nem korlátoz minket, ugyanúgy ki tudunk mozdulni, egymásra is van időnk. Persze ehhez el kell tudni vágni azt a bizonyos láthatatlan köldökzsinórt.