21 hetes terhes vagyok, és sajnos a párom nem foglalkozik velem. Mit tegyek? Mi lesz később, ha megszületik a pici?

Szia!Sajnos tanácssal nem tudok szolgálni,de én is ebben a helyzetben vagyok.Én is magányosan töltöm a mai napot,csakúgy mint a legtöbbet mikor a párom szabad.Ő négy napot dolgozik 12 órában,négyet nem.Szabad napján meg vagy állandóan haza megy az anyjáékhoz,vagy bemegy a városba velük.Mintha most nekik lenne rá szükségük nem nekem.Én is teljesen elhanyagolva érzem magam.Mikor szóvá teszem meg azt mondja hogy nem hanyagolhatja el a szüleit,és nem is kérhetem tőle.Én meg így a vége felé nagyon érzékeny vagyok,és nagyon könnyen elsírom magam,és van mikor egész nap csak sírok.Kitartás neked is.Én is azt mondogatom magamnak hogy nem szabad idegeskednem,mert a kis manócskának most rám van szüksége,és nem tesz jót a sok idegeskedés.De én sem tudom megállni sajnos.

Minden jót:25 hetes kismama

Szia,sziasztok!

Húúú 3-ik válaszoló,le sem írom,hogy mit tennék egy ilyen pasival.Nagyon sajnálom,hogy ilyeneket fogtatok ki.

Mit képzelnek magukról ezek az egoista aljas férfiak?

Milyen aljas kikötés,4 nap család gyerek,3 szabadság.

Ezt hogy képzeli???A szemétláda.Ez imádja a gyerekét???Hát sajátmagát sokkal jobban.

Aki feleséget,gyerekeket,szóval családot akar,az tudjon értük felelősséget is vállalni,és ők legyenek az elsők és legfontosabbak az életében,ez így lenne rendjén.Már egy társas kapcsolat is elkötelezettség,aki nem így érzi ne kösse össze az életét senkivel,hogy aztán több emberét tegye tönkre.Mit lát szegény gyerek?Milyen erkölcsi példa ez előtte?Az én gyerekemet nem valószínű hogy tapogatná az ilyen férfi,a közelébe nem engedném,illetve nem is engedtem.Erről még bírói végzést is csináltattam,mert ezt nem teheti meg a gyerekkel az apja,hogy kedve szerint vesz részt az életében,vagy nem.

Nekem is hasonló volt az első férjem,és áldom a jó istent,hogy elváltam tőle.Ilyen apára nincs szüksége a gyerekemnek,aki mellette van,ha úgy tetszik neki,ha meg nem akkor éli a kis saját életét.Hát élje,de nélkülünk.

Szerintem le kell ülni beszélgetni erről mindenképpen.

Megbeszélni,hogy ki mit akar,mit vár el a másiktól,illetve hogyan képzeli el a közös jövőt.Ez a bizonytalan boldogtalan állapot nem tesz jót e terhességnek sem.De ezt apukának is tudnia kell.

Én nem tudnék olyan férfival együttélni,aki mellettünk még külön életet akar élni.Vagy fontosabbak akár a haverok,szórakozás,vagy bármi mint a családja.Még a szülei sem kifogás,hisz oda lehet együtt is menni.

Ha egy családban nincs összetartás,összetartozás,az nem is család.Az ilyen pasi éljen egyedül.Én örülök,hogy mertem lépni,változtatni,(bár nagyon nehéz,nem mondom,hogy nem)mert különben sosem lehettem volna ennyire boldog egy rendes normális családcentrikus ember mellett,mint a mostani férjem,akivel most nyáron ünnepeljük az 5-ik házassági évfordulónkat.Azóta a nagyfiamnak már van egy 2 éves kishuga,és 2 hét múlva születik a másik,akit már nagyon várunk mindnyájan:)))

A lényeg,hogy szerintem csak amellett lehet kettős életet élni,aki ezt eltűri.Egy felnőtt épeszű ember igenis el tudja dönteni,hogy mit akar,mi,ki,kik a fontosak a számára.Persze,ha megteheti,hogy hülyéreveszi a feleségét,semmibe nézi a családját,miért ne tenné,hisz ez kényelmes neki,vannak ilyen emberek.És talán lehet is ilyennel élni,csak nem érdemes.

Sok szerencsét nektek,és kívánom,hogy rendeződjenek a dolgaitok,úgy ahogy azt szeretnétek,úgy hogy ne kelljen emiatt szenvednetek.

Üdv:38 hetes kismami,boldog feleség és anya.

Hát igen, igaza van az előttem szólónak! Sajnso nem lehet mindenkinek tökéletes párkapcsolata, nehéz megtalálni azt a férfit, aki a megfelelő! De szerintem az ilyenekkel nemsokmindent lehet csinálni, lehet kényszerítgetni erre-arra, sértődötten hazamenni szülőkhöz, elbeszélgetni...stb. Nade ők ilyen tipusok és kész! Megváltoztatni nem lehet, és nem is érdemes senkit! Aki úgy megy bele egy kapcsolatba, hogy több dolog nem tetszik a párja viselkedésében, az ne reménykedjen, hogy majd megváltoztatja! Vannak férfiak, akiknek több szabadságra van szükségük! Ha ezt a partnere nem tudja tolerálni, akkor miért vele él? Van egy mondás, hogy minden nő magának szüli a gyereket! Ez részben igaz, de azért szerencsére vannak még olyan férfiak, akiknek tényleg elsődleges a család! De nem lehet ezt mindenkitől elvárni! De ennyire szerintem már a gyerekvállalás előtt is meg lehet ismerni partnereink természetét. Nekem is voltak ilyen-olyan pasijaim, de hiába voltam szerelmes, a lelkem mélyén tudtam, hogy a közös életünkből nem sülne ki sok jó, nemhogy gyereket szülnék nekik...Ennek ellenére mindegyik évekig tartott. Most, hogy találtam egy tényleg családcentrikus férjet, már könnyen belátom miket hibáztam régen.

Sok sikert mindenkinek, és ne tűrjétek az elhanyagolást és a megaláztatást, mert hosszú távon ez úgysem fog működni!:(