Hogy mondjam meg a páromnak hogy apuka lesz?

Hát izé...szóval mi abszolút nem terveztük,nem is régóta voltunk együtt...csak egy éve,igaz akkor már 10 éve ismertük egymást,jóbarátok voltunk...szerelemből barátság úgymond:)Én mindig is nagyon babás voltam,nagyon szerettem volna fiatalon anyuka lenni...hát úgy látszik sikerült is:D

Szóval,már napok óta nem voltam valami jól,éreztem,hogy feszül a cicim is,de azthittem csak a miku fog megjönni)mert nekem előtte mindig hányingerem volt)...:)Azért poénból vettem egy tesztet,amit gondosan el is rejtettem,nehogy a végén még félreértse manó,aztán ezt el is felejtettem:DMajd úgy 3 nap múlva elmentünk bulizni...szép kis átmulatott éjszakánk volt és hajnalban amikor hazaértünk nemtudom milyen indíttatásból...talán az ital hatására fogtam és megcsináltam a tesztet,amit ott is hagytam szépen a fürdőszoba szekrényen(hülye fejjel:D)aztán mentem csucsukálni:)Reggel meg arra ébredek,hogy Manó ugrál rajtam és puszilgat,hogy Mini Manónk lesz.Először azt sem értettem miről beszél,csak néztem rá,hogy mi van,megbolondult?Aztán elkezdte a hasam puszilgatni,akkor jutott eszembe,hogy félkómában csináltam tesztet és arról beszél...akkor ugrottam ki az ágyból és rohantam be a fürdőszobába és sokkot kaptam(az számomra is rejtély volt akkor honnan tudja mit jelent a két csíkXD)...kérdeznem sem kellett örül e,a reggeli ébresztő mindent elárult:DÍgy várjuk immár 24 hete a mi kis azóta kiderült Mini Manánkat:D

Fura egy történet ugye?De..vannak ilyenek is,hogy bizony anyukát éri meglepetés:DÉdes:)

Mi együtt csináltuk meg a tesztet, majd percekig meredtünk hol a csíkokra, hol meg a hsználati utasításra, hogy ez most tényleg azt jelenti-e, amit szeretnénk. Első próbálkozás volt, fel sem fogtuk, hogy tényleg sikerülhetett. :-) És már ott tartunk, hogy hamarosan megszületik. :-)

A leendő nyagymamáknak levelet írtunk a baba nevében, volt nagy sírás, amikor elolvasták.

Nekünk is az elsőre sikerült a baba. Szinte fel sem fogtam, hogy + a teszt. Bejelentkeztem orvoshoz. A párom pont aznapra akart szervezni valamit, így be kellett vallanom, hogy miért nem érek rá. Eljött velem a dokihoz, aki megerősítette a a teszt eredményét.

Szülőknek a 12 hetes UH után mondtuk el. Mutattuk az UH képet, hogy itt egy fénykép a legfiatalabb családtagról.

(a legifjabb azóta megszületett, hónap végén lesz 1 éves!)

Hidd el rágtam volna,ha lett volna időm,ugyanis Manó rögtön vinni is akart Turkászhoz( így becézzük a nődokimat:))...szerencsére le tudtam beszélni,mondtam neki én is,hogy még nem is tuti,hiszen amúgy is milyen állapotban csináltam már a tesztet,meg amúgy is várjunk még,mert nagyon pici,úgysem látná(ugyanis neki minden vágya az volt,hogy végre láthassa már a kis BabszemJankót(ill. Jankát:D),úgyhogy csak két hét múlva jutottunk el:)Na amikor végre letelt a két hét,megkértem Turkász engedje be őt is(szerencsére régóta ismerem,rendes volt,hogy megengedte:)) és az az öröm amikor meglátta Cuncikát...mindenkinek akinek becsúszott a baba azt kívánom,hogy a kedvese arcán olyan örömet lásson mint én Manóén akkor:)Manó egyébként nagyon tájékozott volt,még aznap,hogy megtudtuk útban van szerelmünk gyümölcse hozott nekem Elevitet,folsavat meg egy csomó mindent a gyógyszertárból,pedig nem kértem rá és egy könyvet,amiben minden le van írva:)Mondtam neki,hogy ezt neki is A-tól Z-ig be kell vágnia,mert nekem nincs olyan okos buksim mint neki:)Sőt még elvitt egy étkezési tanácsadóhoz is,hogy pontos képet kapjunk arról mit szabad ennem és mit nem ,illetve miből mennyit:)Nagyon várja a lányunkat,a legjobbat akarja neki.Azért fura mert egy 22 évestől nem ezt várná az ember,azt hihetnénk,hogy neki a buli még a mindene és a csajozás:)Pedig nem,Manó nagyon de nagyon okos:)A szüleihez költöztünk időközben,nem azért mert nem lenne pénzünk saját lakásra,hanem mert Nyuu(anyós) és Puu(após) vidéken élnek és ott nagyon de nagyon friss a levegő,nem olyan bűzös mint a városban és én amúgy is asztmás vagyok ami egy fokkal megtoldotta az aggodalmunkat:)

Közben regényt írok,pedig csak azt akartam még,hogy hogy mondtuk el a szülőknek:)Szóval 12 hétig vártunk,biztos ami biztos,akkora már necces volt a dolgom mert nem vagyok egy hallgatós fajta,alig bírtam magamban tartani,ráadásul olyan szerencsétlen alakom van/volt,hogy már elkezdtem gömbölyödni,úgyhogy amíg be nem jelentettük inkább lazább felsőket vettem fel és mell alatt bővülőket(szerencsére így nem tűnt fel nekik semmi,mert nem vagyok a legvékonyabb és szerettem pocit elrejtő ruhákban járni((mmint hájat nem babakinyom pocit:D)))Szóval meghívtuk a szülőket egy ebédre vasárnap,mondtuk szeretnénk bejelenteni valamit.Tutdtuk,hogy úgy sem fogják azt gondolni,hogy babát várunk,mert még túl fiatalok vagyunk ehhez,de nem akartuk azt sem,hogy hagyományos módon tudják meg,hogy útban az unoka:DEzért az ebéd végén felálltunk és Manó elémtérdelt kezében egy gyűrűsdobozzal...oldalra kacsintottam anyuékra,láttam,hogy mindjárt szívrohamot kapnak és akkor manó kinyitotta a dobozt én pedig felhúztam a felsőm...a pocimra rá volt írva,hogy itt vagyok és egy nyíl mutatott vélt helyére,a gyűrűs dobozban pedig egy pici cipő volt:DHát a NAGY-ok sokkot kaptak,de tényleg...láttam,hogy apám mindjárt elájul(ohh nála házasság előtt szex...tyűűűha XD míg a többiek megrohamoztak minket:DGondolom most mindenki azt gondolja,hogy ez túlzás,vagy csak én túlzok,vagy blöföölök ilyesmi,de nem,mi ilyen szeleburdik vagyunk,fiatalok,bohók és nagyon de nagyon kreatívan szerelmesek:D

Azt még nem is meséltem,hogy mi volt amikor kiderült lányunk lesz:DMajd talán legközelebb:)Bocsi csajok ha sokat fecsegtem...:D

Van benne igazság,hogy nehezen lehet kiigazodni rajtunk,vagyis inkább rajtam,mert én szoktam ilyen butus beceneveket adni az embereknek:)Ettől talán felelőtlennek tűnhetek/tünk,pedig nem vagyunk azok,csak fiatalok és bohók:D

Szóval ott tartottam,hogy bejelentkeztünk Dokihoz a következő UH-ra,amin már meg is tudta mondani a baba nemét:)Izgatottan vártuk,mert azért lássuk be,titkon elég sokan álmodoznak kislányról-kisfiúról:)Hát mi kislányról álmodoztunk:)Én mióta az eszem tudom érzem,hogy lányom lesz,kis kukacot nem is tudnék elképzelni magam mellett:)Manó is kislányt akart,ő is lányosabb apa szerepben tudta magát elképzelni mindig is,mármint na...:D(ez persze nem zárta volna ki az örömet,ha fiú lesz)

Úgyhogy vártuk nagyon a napot,közben imádkoztam nehogy közbejöjjön neki valami munka hirtelen(egyébként mindketten főiskolára járunk,de csak levelezőre így mellette tudunk dolgozni),mert akkor belebolondul,hogy nem ő láthatja először a pocakban:DNa eljött a várva várt nap,nem jött közbe semmi,nagy lelkesedéssel indultunk el Turkászhoz,én közben legalább kétszer majdnem hasra estem mert annyira elvoltam bambulva(mármint attól,hogy vajon ki lehet bent:D),ha nincs ott Manó,biztos,hogy elzúgok:DNa de végül mindig baj nélkül beértünk,gyorsan be Turkászhoz(szerencsére már elég késő volt amikor beírt minket UH-ra így nem volt senki előttünk:D,milyen jó a protekció ugye?:D)...lefeküdtem az asztalra,jön a szokásos rutin,közben mondtam Turkásznak,hogy várjon egy kicsit mert én szerintem annyira izgatott vagyok,hogy ki fog kelleni mennem a toálettre (XD), de csak rábökött a pocakomra...én meg már annyira izgultam,hogy oda sem mertem nézni,becsuktam a szemem és befogtam a füleim,nehogy véletlenül meglássam,vagy meghalljam mint mond:DSzorítottam a szemeim,közben Manóra azért ki-kipillantottam párszor,láttam elismerően magyaráz neki Turki,Manó mellkasát pedig majd szétveti a büszkeség..közben látom hogy közelebb megy az UH-hoz,mert valamit nem lát...aztán gyorsan visszacsuktam a szemem(szeretem a melodrámát,meg különben is,ebben a terhességben én mindent utóljára tudok meg:P),aztán már nem bírtam tovább,mondtam,hogy jól van mond elviselek bármit(ezt persze csak viccből:D)...erre szerintetek mit csináltak?:DNem mondták meg a nemétXD...még szerencse,hogy legalább azt engedték,hogy megnézzem a képen:DElőször elaléltam milyen gyönyörű is szerelmünk gyümölcse aztán meg egyre mérgesebb lettem...Turkászt már meg is fenyegettem,hogy feljelentemXD(előjött az anyaoroszlán:D),de nem mondta meg,sőt még én voltam a hibás(persze csak viccből),mert be mertem csukni a nagy izgalomtól a szemem és a fülemre tettem a kezem.Úgyhogy durciztam és sírtam,hogy életem legszebb UH-ról így lemaradtam...Láttam,hogy hajthatatlanok,úgyhogy durcásan elhagytam a termet(persze előtte azért megbeszéltük Dokival,hogy minden rendben van,meg,hogy mikor kell jönni legközelebb ezt és azt...((kivéve persze a baba nemét))) és mondtam Manónak,hogy ne is szóljon hozzám,ha már így elárult.hazafelé engesztelésképp kértem egy epres shake-et(:P) és épp indultam volna még egy gyors zuhanyra,amikor Manó elkapott és hát khm...nem részletezném...egyébként most vadabb vagyok mint előtte,úgyhogy szerencséje is volt:)Úgyhogy romatikáztunk egy kicsit és közben bele súgta a fülembe,hogy bizony kislyánykánk lesz:DNah akkor meg az én arcomat kellett volna megnézni,szerintem kb olyan fejet vágtam mint egy hallowen tök(ergo széles vigyor) és egy bohóc keveréke:DNagyon örültem és hát le sem tudom írni:)Olyan volt mint 2orgazmus 4 gombóc csokifagyival és egy epres shakkel:DAzóta választottunk neki nevet is,igazi csemege:) Abigél lesz a neve,ami azt jelenti,hogy az apa öröme.Az tökéletes név MiniMananak,apa úgyis hamarabb tud meg mindent róla mint én,épp ma mondtam neki,hogy a végén netalántán még helyettem is elmehetne szülni,úgyis ő tudta meg leghamarabb,hogy jön Ebi és azt is,hogy Ebi lesz,nem MiniManó:D

Amúgy pár napja kezdtük el a szobáját is:)Igazi hercegnős dizájnt fog kapni,az érdekesség kedvéért,házi gyártmány lesz minden:)A faluban ahol most lakunk van asztalos bácsi,ő készít nekünk tervek alapján ágyikót,szekrényt és pelenkázót, a többit pedig én csinálom(ezt az egyet biztos nem bízom Manóra,ő okos és nem ügyes:D),úgyhogy külön dizájn és egy még itthon nem is ismert figura kerül majd a falra,,a függönyre, az ágyneműjére, a baldachinra,mindenhová:)Szép lesz nagyon,legalábbis remélem:)