Miért nem vagyok boldog? 32 hetes kismama vagyok, szerelmes és boldog. Viszont egyre nehezebben dolgozom fel, hogy a megszokott környezetemtől messzire kerültem. Barátok nemigen tudnak több napra jönni hozzám, mert nincs hol aludniuk.

Mi akkor költöztünk jópár kilóméterre a barátoktól, mikor 26 hetes terhes voltam

Nálunk se tudott senki ott aludni, de azért 2-3 havonta megoldották a barátnőim hogy eljöjjenek.

Nekem mondjuk anyum nem él sajna :(

de eleinte mikor a babával hazamentem, jobban éreztem magam hogy csak 3an vagyunk és úgy alakul ki a kis életünk, napirendünk stb. szóval nem hiányzott hogy még x-en ott legyenek.

Ez gondolom egyénfüggő, ha te szereted a pörgést meg a nagy társaságot magad körül, akkor úgyis megtalálod a módját, ha van nálatok baba-mama klub meg ilyen zenés foglalkozás pl. akkor oda eljárhatsz a babáddal. A kórházban is lehet ismeretségeket kötni azalatt a pár nap alatt, ha jó szobatársakat fogsz ki akkor az "együtt sírunk együtt nevetünk" helyzetben jóban lehet lenni könnyen.

Szóval ha nyitott vagy, lehet ismerkedni.

Aztán meg amúgy hipp hopp elszáll ez az időszak amíg kicsi a gyerek és az ember arra figyelmes hogy húú már megyek is vissza dolgozni, a gyerek meg bölcsibe vagy oviba :)

22 hós "baba" anyukája