Több gyermekes anyukák nektek milyen a kapcsolatotok a férjetekkel?

Ugyan olyan, mint azelőtt volt.

Mindent megbeszélünk egymással. Már pici koruk óta ráhagytuk őket a mamákra, mi pedig elmentünk kettesben moziba, étterembe vagy sétálni. Én is rendszeresen járok-jártam fodrászhoz stb.

Nem voltam soha a gyerekeim rabja.

Semmiféle döntést nem hoz mostanában. Mintha nem tudná felvenni velem a ritmust. Én pörgök, a gyerekek miatt muszáj, nincs idő-lehetőség nekiállni mélázni. Így ez kezd kiveszni belőle, de ha így belegondolok lehet, hogy én ölöm ki belőle :(

Kettesben nem tudunk menni sehová.

Meg lehet vele beszélni mindent,azzal nincs gond. bármit megcsinál. Rendes ember, csak kicsit visszavett és ez zavar. Őt meg lehet az zavarja hogy nem nyugszok. Szóval most olyan kuszaság van, vannak gondok is, jó lenne ha nem mindent én irányítanék. Viszont nagyon dolgos, jó ember. Gyerekekkel is egész jól boldogul. Képes nekiüllni órákat játszani velük. ez jó!

NE haragudj, de ezek milyen kérdések?

Egy férj attól, hogy (akár többszörös) apa lett, miért ne törödne többé a feleségével?

Az enyém ugyanúgy vagy még inkább törödik velem, mert fontos neki a családja.

Miért lennék mindig otthon? Természetesen elmegyünk néha kettesben is - a gyerekeket rá lehet hagyni a nagyszülökre, vagy ha nem érnek rá, megbizható ismerösre, bébiszitterre, vagy valaki másra.

Miért ne lehetne megbeszélni vele dolgokat?

Hacsak nem valami idiótát választasz, akkor ige, de ennek SEMMI köze ahhoz, hogy van-e gyereketek illletve egy vagy több.

Miért veszekednénk?

Vagy értelmes emberek vagyunk, akik meg tudják beszélni, ha valami probléma van, akkor semmi értelme a veszekedésnek, vagy annyira primitivek, hogy nem képesek kommunikálni, akkor meg veszekedés van a gyerekektöl függetlenül is.

MIT kellene a férjemen irányitani, milyen dönte´sek azok, amikre egy férfi nem képes szerinted?

A férjem FELNÖTT, ÉRTELMES ember, önállóan képes megélni, nem kell irányitani!!! Dönten meg ugyanúgy tud, mint én vagy minden más felnött valaki.

Négy gyerekünk van, de ettöl a kapcsolatunk nem romlott meg, nemcsak szülök vagyunk, hanem férj-feleség is, és egyikünk sincs bekorlátozva amiatt, hogy gyerekeink lettek.

Akkor ne engedd, hogy még rosszabb legyen!!!

Gondolom, azért írtad ide ki a kérdést, mert remélted, nem vagy egyedül ezzel, és hátha valaki tud neked bevált ötletet adni, hoyg mit tegyél!

Az előző válaszoló tényleg szerencsésnek mondható.

Nekünk még csak kettő van. Várjuk a harmadikat. Mire elaltatjuk a gyerekeket este, addigra általában vagy én vagy ő nem vagyunk képesek már semmire - főleg nem arra, hogy lényeges, fontos dolgokat megbeszéljünk, megosszunk egymással, hanem csak beesünk az ágyba - ha épp nem aludtunk el már a gyerekek altatása közben.

Nagyszülők - mindkettő - kocsival több órára vannak tőlünk. Kicsi gyerekeket meg az ember nem bíz bárkikre, csak olyanra, akivel tudom, hogy a gyerekeim is biztonságban és jól érzik magukat.

Abszolút nem könnyű - szerintem (sem).

De muszáj! Kell a kettesben töltött idő! Erre minden alkalmat meg kell ragadni! Anyóséknak leadni a gyerekeket, és elmenni egyszerűen bevásárolni, vagy csak hazamenni kettesben pár órára. És - szerintem - az is kell, hogy a férjed is tudjon otthon kicsit egyedül lenni, amikor elviszed valahova a gyerekeket, és neked is kell, hogy ő vigye el őket néha, te meg otthon a csöndben kicsit kifújd magad.

És ha még ennél is összetettebb a kérdés, akkor próbálj segítséget kérni - ismerős házaspártól pl, vagy olyantól, akiben tudod, hogy a férjed is megbízik.

Szurkolok, hogy jobb legyen!!!

Márpedig hacsak nem fogyatékos a férjed, képes dönteni, intézkedni, csak vagy lusta, vagy fáradt.

Ha ennyire fáradt, hogy csak bedől az ágyba, nem csoda, ha letargiába zuhant.

De az is lehet, hogy nem elégedett az életével, nem ilyet képzelt el magának. Vagy egyszerre mindkettő.

Célszerű lett volna csak egy gyereket vállalni, akkor nem kéne ennyit dolgoznia, vidámabb, kiegyensúlyozottabb lenne.

"Mindenbe irányításra szorul, nem tud önálló döntéseket hozni. "

Ilyen valakihez hozzámenni sem érdemes, nemhogy gyereket vállalni vele. HA a férjed nem jutodd túl a 10 éves gyerek szintjén, akkor ott igen komolyn baj van vele, márpedig aki ennyire önállótlan, az nem felnött.

ma 08:25-ös: öröm olvasni, hogy vannak még FELNÖTT, ÉRTELMES emberek is.

Ebböl is látszik, hogy ha valakik AKARJÁK; meg lehet oldani mindent akárhány VÁLLALT (nem becsúszott) gyerek mellett is.

Kedves Kérdező tudom mit érzel nálunk is vannak ilyen hullámvölgyek, szerencsére mindig követi hullámhegy is.

Nálunk MINDIG az anyagi dolgokon van a probléma amikor nem úgy jönnek össze a férjem dolgai vagy nem tudja úgy megvalósítani amit szeretett volna /szeretne olyankor maga alá zuhan.

Ebből nem lehet kirobbantani saját magának kell megemésztenie vagy így elmerengnie rajta és utána ha feldolgozta (ő sem az a beszélgetős lelkizős típus) akkor utána minden szép és jó újra. De addig számomra egy kínszenvedés mert akkor az van amit írsz hogy mintha itt se lenne, velem se nagyon lelkizik csak alap dolgokat megbeszélünk és ennyi.

De aztán mindig megoldódnak az anyagi és egyéb dolgok (mert nem az a tehetetlenül üldögélő típus hálistennek) és akkor minden nagyon jó.

Mennyire szorul irányításra, hát ha ráhagynám végülis mindent megoldana csak én az a típus vagyok sajnos hogy mindent jobban szeretek tudni holott azért néha neki van igaza de ezen igyekszem változtatni. Tehát néha igenis hátra kell dőlni és ki kell várni hogy megcsinálja a dolgokat amit kértem.

Nekünk 3 kicsink van és igen nehéz velük és estére mire letesszük őket van hogy ő alszik el van hogy én, de mostanság bevezettük hogy este 8 után nincs kimászkálás meg a szülők szórakoztatása ( a gyerekeink részéről) hanem akkortól alvás van! És onnantól egymással foglalkozunk csak. Mondjuk még szerencsés helyzetben vagyunk mert még a legkisebb fiunkkal itthon vagyok szóval nem este kell tornáznom/takarítanom/ elpakolnom mindent hanem ez ráér másnap délelőtt.

Havonta 2x2 órára kiszorítottunk egy bébiszittert magunknak amikor igenis elmegyünk együtt valahová, van hogy csak futunk együtt egy jót.

És ami még szerintem nagyon fontos persze tudom ha az embernek "lóg a bele" akkor nehéz de a viszonylag gyakori szex...