Vajon miért nem jut eszébe segíteni?
Van egy 17 hónapos fiam, és jelenleg a kistesóval megkezdtem a 3.trimesztert. Pihennem kéne sokat, mert a méhszájam elég korán nyílni kezdett, és megrövidülni.
A szüleimmel egy házban, de külön szinten lakunk.
Anyum nyugdíjasként itthon van, szinte semmi dolga, még főznie sem kell.
Hiába mondom neki, hogy fáradt vagyok, jó lenne pihenni, aludni néha napközben, jó lenne néha a férjemmel kettesben kikapcsolódni, legalább egy kis esti séta erejéig, egyszerűen nem ajánlja fel, hogy addig vigyáz a gyerekre. Nem mos, nem főz, nem takarít ránk, és még a gyerkőcre sem vigyáz. Én már kezdek begolyózni a kialvatlanságtól, néha alig van türelmem is.
Ők mindig csavarognak apuval, mennek ide oda, velem csak közlik, hogy elmennek itthonról. De eszébe nem jutna, hogy néha felajánlja, hogy vigyáz a gyerekre, hogy én kikapcsolhassak egy kis időre.
Ha lemegyek a fiammal az udvarra, akkor ott koslat a nyomunkban, figyeli minden mozdulatomat, megnyilvánulásomat. De eszébe nem jutna, hogy felajánlja, hogy figyel a gyerekre, én meg pihenjek le addig.
Amúgy nem vagyunk haragban egymással, csak ez nem esik jól, hogy nem segít.
Persze az ismerősök, rokonok mind azt mondják, milyen jó nekünk, biztos sokat segít anyu... Holott nem! 1 év alatt egyszer sem kínált meg a hétvégi ebédből, pedig jól esett volna.
Csak akkor figyel a gyerekre, amikor a pocaklakóval havonta egyszer dokihoz megyek.
Én könyörögni nem fogok neki, de már nem tudom, hogy mondjam meg neki, hogy néha segítsen.
Már mondtam neki párszor,de csak azt kapom, hogy ez van, nincs ötlete hogy tudnék pihenni és hogy 2 gyerekkel még nehezebb lesz...
Nálunk a helyzet a következő:
Anyu messzebb lakik,anyósék egy udvarban velünk.
Amikor a fiam pici volt ,az anyós úgy képzelte el a segítség nyújtást,hogy majd ő rendezi a gyereket miközben én gályázok a háztartásában.(eleinte velük laktunk)
Aztán szóltam neki,hogy szerintem nem így kell telnie a gyerekágyas időszaknak,úgy megsértődött,hogy 1-2 hétig huzamosabb ideig felénk se nézett.Mióta külön költöztünk,tetőtérbe,azóta jobb a helyzet.Ha megkérem és ráér (még aktívan dolgozik),akkor vigyáz a gyerekre,és 4-5 alkalommal hétvégén már aludt is náluk a fiam.(program esküvő,temetés stb)
Most várjuk a második babát.Anyukámra most sem nagyon számíthatok,bár a szíve szakad meg.Remélem most több segítséget kapok majd a másik mamától.Igényelném,hogy NÉHA főzzön,vagy NÉHA kiporszívózzon.Ez még nem olyan nagy áldozat részéről,bár igaz,felnevelte a férjemet,jár neki is a pihenés.
De esküvő óta folyton bombáztak a kérdéssel,hogy mikor lesz unoka???
Hát akkor is kelljen az unoka,mikor kicsit vigyázni kell rá,és ne csak akkor mikor neki kedve van hozzá,hogy játsszon vele,és ha megunja,felhozza...
Hat nem akarok nyersnek tunni de tudtad mire valalkozol a gyerekeket magadnak szulted neked kell megoldani,sajnos sokan vagyunk meg igy ezzel es nem panaszkodunk.Es ha a szuleid nem ott elnenek hanem 200 km-re akkor is magad lennel gondol igy,ha eddig is megoldottad ezutan is menni fog.
Az ember mindig csak magara szamithat sajnos!
Én minden gondolkodás nélkül anyut is anyóst is megkérem ha szükségem van rá.
Anyutól soha nem szégyellek segítséget kérni,pedig nem vagyunk annyira nagyon jó viszonyban.
Szerintem csak ki kell nyitnod a szád.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!