Vajon miért nem jut eszébe segíteni?

És aki nem a szüleivel lakik?

Mit vársz tőle? Ő már babázott biztos eleget az életébe.

Anyám 5 utcára lakik tőlünk, egész nyáron nem vitte el a fiamat tavaly amikor született a pici, idén meg tegnap volt át egy éjszakát, pedig 9 éves és nem kell semmi extrát csinálni vele.

Apámmmal meg egy udvaron lakunk, szintén.

Évek óta nem aludt nála a gyerek.

Semmi időm nincs magamra, de még annyi se hogy megmossam nappal a hajamat. Ha este mosom összekuszálódik alvás közben.

Apám barátnője megy reggel a közértbe, látom, mert zörög a zacskóval, de nem kérdezné meg egyszer sem, hogy hozzon-e kenyeret. Oldjam meg, igaz a babakocsi nem fér be a bolt ajtaján....

Senki nem segít, de mondjuk már megszoktam, csak azért írom le, mert tudom mit érzel, de nem lehet tenni semmit.

Nem ezt a választ várod, de leírom a véleményem.

Egy kérdés: Rád vigyázott valaki kiskorodban?

A szüleid felneveltek, ami sok áldozattal, lemondással jár. Te felnőttél, éled az életedet, ők járnak szórakozni, kikapcsolódni. Majd ha te is idős leszel, akkor ti mentek szórakozni.

A gyerekeket te vállaltad, nem ők! Semmi jogod felháborodni, hogy nem ajánlja fel, hogy segít. Főként azt ne várd el, hogy helyetted is megcsinálja a házimunkát, szerintem elég neki a sajátja!!!

Anyukád helyett megcsinálta valaki? Egyébként igaza van anyukádnak, hogy ez van, mert ha most megcsinálna helyetted mindent, de eljön az idő amikor a szülők már nem lesznek... , akkor kitől várod el, hogy segítsen?

Teljesen egyet értek az előttem szólóval. Ne adja úgy a sors, hogy a szüleidnek lesz szüksége segítségre, mert lehet rosszul járnak.

Mesélj egy nem létező ismerős idős emberről, hogy hogy járt, tök egyedül van, kéne neki segítség, stb...talán elgondolkodik, hogy egyszer Ő is járhat így. Főleg ha fiatalon sokat utazgatott, nem volt még elég...?!

Nekem a 71 éves nagyim fényesre nyalja a családot, annyit segít, én is 35 hetes vagyok 2. babámmal... tehát ő dédimama!!! De tudja, ha rászorul, első leszek, aki ha kell, alatta cserél majd pelenkát...nos ilyenekre gondolni kéne, a gyerek mindig gyerek marad és tudom, én is segíteni fogom mindkét lányomat, amennyire tudom örökké.

Szóval próbálj példálózni, mesélni neki, de csak óvatosan. Ennyit tudtam.

Ja és le lehet húzni a pontomat azoknak, akik oly nagyon védik Anyucit. Én most a kedves kérdezőt pártolom.

Szia!

Hát érdekes egy anyukád van, ha gyerekkorodban is képes volt téged egyedül hagyni, szerintem nem is kellett volna gyerek neki, főleg, hogy jobban szeret szórakozni mint a családdal lenni... Így érthető, hogy miért nem segít neked! Ne is várj tőle semmit! Viszont én meg úgy vagyok vele, hogy magamnak szülöm a gyerekeimet anyám 1000km-re él tőlem és ha szeretném se tudna segíteni! Kitartást és erőt neked!

Az elejétől olvasom a válaszokat és egyet értettem az első hozzászólókkal, miszerint ő már felnevelt téged és elvégezte a dolgát, ezért nem köteles segíteni. Azután olvastam, hogy mit írtál, hogy téged is gyakran lepasszolt gyermekkorodban a nagyszülőknek, tehát akkor is hajlamos volt az utazgatásra, kényelmes asszony volt a gyermekétől függetlenül. Nincs ezzel semmi baj alapban, de elhiszem, hogy ez így frusztráló.

Tény, hogy sokan vannak ebben a helyzetben, mi külföldön élünk, az én nagyobb babám 9 hónapos, már bevállaltuk a kistestvért, a 2. trimeszterben vagyok, a férjem két helyen dolgozik, a szüleink Magyarországon, a barátok gyermektelenek, senki sincs, aki picit segíthetne. De én ezzel a helyzettel tökéletesen tisztában voltam, amikor vállaltuk a 2. babát, tudtam, hogy ha elpatkolok a fáradtságtól, akkor is egyedül kell csinálnom mindent, így nem is álmodozom segítségről, mert tudom, hogy nem kapok.

De nekem akkor is furcsa anyukád, mert a mi nagyijaink boldogan unokáznának akár minden nap, még a repülés és a távolság ellenére is veszik néhány havonta a batyujukat és meglátogatnak, hogy láthassák az unokájukat (és speciel elmondták, hogy jobban szeretnek vigyázni rá, akkor, amikor én nem vagyok ott, mert ha én ott vagyok, akkor a babám inkább rám koncentrál, nem rájuk).

Nekem két dolog tűnik ki anyukádról, lehet, hogy egyik sem igaz:

1. nem az a nagyon gondoskodó anyatigris típus, aki amíg él védelmezi a gyermekét és erején felül próbál meg mindent biztosítani. Az én anyukám ilyen, mindegy, hogy felnőtt vagyok, ha erősebben meg vagyok fázva akkor is azt csinálja, amit gyermekkoromban, amikor beteg voltam: ágyba dug, hozza a teát, a lázmérőt, simogatja a homlokomat. De nem ő különleges, anyósom is ilyen, a férjemnek most volt egy bokaficamja, amikor az anyukája megtudta olyan aggódásba kezdett, mintha minimum agyműtétje lett volna a páromnak, már-már azt hittük, hogy titokban iderepül ápolni őt. Szerintem a legtöbb anyuka hasonlóan aggódik a gyermekéért akkor is, amikor az már felnőtt, próbál segíteni ott, ahol tud, mert hiába nőttünk fel, ugyanúgy az övéi vagyunk.

2. Esetleg anyukád a családalapításoddal, az életeddel nincs kibékülve, vagy a férjed nem tetszik neki, vagy az, hogy ott éltek, vagy az, hogy gyermeket vállalták, esetleg az, hogy kettőt is. És mivel ezt nem tartja jónak, így azt szeretné, hogy te is rájöjj, hogy ez így nem a legjobb (nem szerintem, nehogy félre érts, hanem talán anyukád szerint) és úgy van vele, hogy "Edd meg amit főztél".

Bocsi, hogy hosszú voltam.

Szia! Én a helyedben azért is kérném a segítségét! Az anyád,és a gyermeked/gyermekeid nagymamija, semmi rossz nincs abban, ha mondod neki: anyu, nem figyelnél rá egy fél órát, amíg kicsit lepihenek?

Nekem szerencsém van az anyósommal, mindig vigyáz a két gyerekre, ha kell.Persze mindig megkérdezem, ráér-e?(magától ő se vigyázott volna rájuk, de most legalább tök jó a kapcsolata az unokákkal)

De senki sem gondolatolvasó, ha csak célozgatsz, vagy veszi a lapot, vagy nem. Nyíltan meg kell kérni,mert így csak megutálod az anyádat, meg ki is purcansz, főleg, ha megszületik a pici.Szóval hajrá!:)