Minden kismama szeret áldott állapotban lenni?

Az első babámmal én is pont úgy voltam, mint egy előző válaszoló, sokáig szinte el se hittem h babám lesz, így élvezni se tudtam, eleinte hánytam, mint a kutya aztán mikor elmúlt akkor volt pár hetem de államvizsgáztam, dolgoztam, semmi időm nem volt a terhességre figyelni, csak a nehézségeit érzékeltem, aztán jött a brutális gyomorégés, nehéz mozgás (pedig végig úsztam is) vizesedés, és alig vártam hogy vége legyen. A fiam persze még 10 napot ráhúzott odabent.

Most a lányomat várom, a szülést nagyon utálom már előre, de azonkívül imádom és kiélvezem minden egyes percét a babavárásnak, mert tudom nem lesz több és hiányozni fog hogy már többé nem vagyunk ennyire közel egymáshoz a babámmal :)

Azt mondják pedig h második terhességre kisgyerek mellett semmi ideje nincs az embernek, szinte észre se veszi és már meg is szült, de én direkt igyekszem kiélvezni.

Mondjuk állítom ez magzatfüggő is, mert a fiam nem sokat mozgott, apjával ha esténként simiztük, beszéltünk vele, meg se moccant sose. Na a lányom az bepótolja, egyvégtében jár valami része, ha apja odateszi a kezét már simul oda, meg bökdös , rugdosódik:)

Szóval valóban kommunikál is velünk:)

Így azért sztem könnyebb élvezni.

12 hetes a kislányom.

Nehezen és sokára jött össze, lombikkal.

A terhességem minden percét imádtam, amikor véreztem azt is, meg amikor nagyon jól voltam, azt is.

Bármikor újra!!! A szülésem is jó volt.

Nagy ha, derékfájás,vizes láb, mindent kibírtam és állati jól éreztem magam.

Sokak szerint én vagyok a mázlista dög, de én úgy érzem kijárt már nekünk 6 év szenvedés után.

20:38-nak nincs igaza! Miért kellene hazudnunk róla, hogy szeretünk e terhesnek lenni? (Hogy akarjuk egyenességre nevelni a gyerekünket, ha mi is ferdítünk?)

Mindenki tudja, hogy nem egyforma két terhesség sem, sőt, mi magunk sem vagyunk egyformák.

Én 31 évesen estem teherbe, 20. hétben vagyok.(vizesedek, fáj a hátam sűrűn erős szívdobogás jön rám stb) Most, pillanatnyilag úgy érzem, hogy nem adnám fel semmiért ezt az élményt, hogy érzem, ahogy a kislányom mocorog, és látom az uh-n ahogy fejlődik.

Lehet, hogy, ha 23 évesen történne mindez, vagy végighánynám a napot, akkor más lenne a véleményem.

Én nem ítélem el azokat a kismamikat sem, akik beismerik, hogy nekik nem olyan nagy élmény, (biztos, hogy megvan rá az okuk)de nekem tényleg az (nagyon vártam már)és nem hazudok, amikor ezt mondom.

Szerintem mindenkinél az határozza meg a terhességhez való viszonyulást, hogy mennyire szerencsés a terhességgel járó tünetek kialakulásával. Én nagyon élvezem a terhességem, csak az elején volt egy kis (3 hónapos) rosszullét, de azóta fantasztikus, sajnálni fogom, ha véget ér. De ha nem dolgozhatnék és reggeltől estig feküdnöm kellene, biztos nem így vélekednék.

31 hetes kismama