Házas kismamik, nálatok mi a helyzet?

Bizonyára attól tart, hogy már soha sem lesz a kapcsolatotok a régi, és ez igaz is. De attól még biztosíthatod arról, hogy továbbra is szereted és hogy igyekezni fogsz, hogy a gyermek mellett ne szenvedjen hátrányt.

Az én férjem akarta a gyermekünket és szerette is simogatni, várta, vásároltunk is és lelkesen készült, de a végefelé már ő sem akart velem együtt lenni (na jó, nekem nem hiányzott). Azt mondta, nem akar abajgatni....hát jó, elfogadtam.

Örülj, hogy pornót néz (sztem kb minden férfi ezt csinálja) és nem szeretőt tart.

Nem olyan tragikus a helyzet szerintem, ha meglesz a baba, változni fog szép lassan. Főleg ha már nagyobb lesz és játszhat is vele.

Az én férjem is hasonlóan élte meg az első várandósságomat, egyszerűen nem tudott vele mit kezdeni, pedig először együtt örültünk neki. Nem akart vásárolgatni a babának, nem nyúlt a hasamhoz, csak ha kértem, és kerülte a témát. Az érezte, hogy már semmi sem lesz olyan, mint előtte és állandóan a problémákon agyalt, lakás, bútorok, mi lesz, ha megszületik a baba...

Nálunk a szülés után apránként lett jobb a helyzet, ahogy belerázódtunk a szülői szerepbe, és ahogy alakult a kapcsolatuk a kislányommal.

Most a második babánkat várjuk, már egyszer megsimogatta a pocakomat... :) Már nem olyan félelmetes neki ez az egész.

Szerintem légy vele türelmes, ők teljesen másként élik meg a várandósságot, nem az ő testükben növekszik a baba. :)